Meghittség
Lassan dobban a világ
az eddig elrejtett éjszakából, az égbolt homályából.
Enyhe fuvallat
szárítja fel a harmatcseppeket a ragyogó rózsaszirmokon.
A madarak kibújnak
odúikból, köszöntve a fénysugarakat.
Felragyognak a
templomtornyok a napkeltében.
Kinyílnak a házak
ablakai, köszöntve az ébredést.
Emlékeink kútjából a
meghitt otthonok illata száll az azúr horizont alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése