Lélektől lélekig ...
Ölelkezik a föld az
éggel,
Ködfoszlányokba
összefonva.
Sodródunk tova a
túlsó partig,
Beleveszve a végtelen
térbe,
A szétszakadt, zavart
világba,
Az elmúlás mélységébe
zárva,
Lélektől lélekig
szárnyalva,
Az örökkévalóság
gyertyalángjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése