2018. március 27., kedd

Árnyak között ...


Árnyak között ...

Gyöngeségemet könnyeim elárulták ... Ma már csak emlékeimben élsz. Virágok szegélyezték az ösvényt, amelyen jártál, - de nagyon sok kudarc is ért. Félénk csillagként hunyorogtál. Szerelmed is egyre halványodott. Vad felhőket sodort a szél és te csak álltál esőverte létedben. Olykor csordultig telt a szíved, majd hirtelen kiöntött és én csak értetlenül álltam az árnyak között. Néha könnyű szellő simított lelkemet érintve, átölelve. Akkor úgy éreztem, hogy mégis van remény, - hogy együtt folytatjuk utunkat – kézen fogva. Arcom előtt megállnak a képek, - a Nap is megfogyatkozik. Mintha újra itt volnál, de az ár már messze sodort. Kevés az időm a mély elmélkedésre, ám a fényben megrajzollak. Az álom szárnyán dallamokba képzellek. Vastag falak állnak köröttünk áthatolhatatlanul. Közénk ereszkednek az árnyak.
A hajnal ébreszti a napot. Beleülteti szívünkbe a reményt. Mégis ez a nap is már nélküled múlik el. Eltakar a messzeség, a felhők mögé rejt a gondolat. Csak a csend maradt utánad. A homályból szemed fénye kiragyog. Végigfutnak előttem az évek, a régmúlt pillanatok felébrednek.
Szerelmünk kezdetén egyetlen pillanat volt veled az élet, ami gyorsan illant tova. Újra élek perceket. Kereslek a tavaszban, az őszben, - a volt szerelemben.
Elvesztettelek: az égi és földi utak fordulóinál. Várlak!. Kereslek! Mennék, de még idekötnek ragyogó szemek, barátságok, hogy élhetővé varázsolják a hátralévő időmet.
Hogy majd egy új ösvényen egyszer újra elindulhassak feléd, - a szeretet ölelésébe omolva.

Ragyog a napsugár ...



Ragyog a napsugár ... 


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
ragyogó kék ég alá érkezik,
de idővel a feje fölött
elkezdenek sokasodni a felhők,
a kezdetben tiszta égboltú élet
kezd egyre sötétebbé válni...
vannak felhők
gyorsan átvonulók
és örökre megmaradók...
a fontosabbak,
amik a nagy fájdalom
könnycseppjeiből keletkeznek,
beárnyékolják az egész életet,
a sok gond a sok baj,
és a sokasodó hiány
komor felhői
szinte az embert lenyomják,
ha csak nincsen az életében
fontosabb dolog a bánatnál...
mert legyen bármilyen sok
a kiábrándító felhő,
ha van szeretet,
ami mindennél fontosabb,
akkor a hangulatát az egésznek ő adja
azzal, hogy felemel…
a felhők nem tűnnek el,
de a felhők felett
mindig kék az ég,
és a napsugár rendületlenül ragyog.

2011. december 28.

Selyemfelhők




Az égbolton selyemfelhők,
Az azúr ég a ragyogó sziget,
Szellő libben át a tájon,
Illatokkal vígan kergetőzve,
Varázslatos kertek szépsége,
Víg madárdal zengedez,
Arany napsugarak melengetnek
a tavasz simogató ölelésében 

Tükörkép a tükörképben


Tükörkép a tükörképben ...

Tudod arra gondoltam,
mintha a virágoknak elvennék
a méhecskét csalogató illatát,
színét, és helyettesíteni próbálnák
mesterséges színekkel, és illatokkal,
talán úgy manipulálja önmagát
az ember teremtette,
s mert az ember műve,
és ha időnként
attól mesterséges világ…
egy-egy orcát
a boldogság pírja elönt,
akkor azt jól is teszi az ember,
ha manipulálja,
még jó időben eltakarja,
mert a szeretetlen világban
a természetes virág
sértő, mások számára
kínzó irigységet okozó…
megosztani boldogságot
fájdalom okozása nélkül
talán csak ott lehet,
ahol jelen van a szeretet,
ahol ő van,
ott lehet szabadjára engedni,
ott a veszély nem fenyegeti…
mint a szárnyaló madarat
korlátozni nem is szabad falakkal,
kalitkákkal …
az a boldogság boldogságot szül,
megsokszorozódik,
 tükörkép a tükörképben.

2011. december 27.

A szeretet, a szerelem égig emel


A szeretet, a szerelem égig emel

Milyen különös érzés. Hogy milyen óriási erő is a szeretet. Mi minden lakozik bennünk. Magunknak milyen falakat emelünk, milyen gátakat teremtünk és mikor ránk talál a szeretet és a szerelem. Milyen nagy lesz a világ, hogy kitágul számunkra. Észrevesszük az apró kis csodákat. Biztosan sok embernek ez butaság, de minden úgy megváltozik. Ha valahol mélyen élsz, egy olyan helyen, ahol csak sötétség van, de ha szeretnek, - ha szeretsz és szeretve vagy, ez a szeretet az égig emel, a csillagokba, a végtelenbe. Megszépíti a sok csúfságot is és ha néha szomorú is vagy, hamar kisüt újra rád a Nap, ragyognak a szivárvány színei, gyönyörűséget látsz a zord viharban is, a felhőkben – és a szeretetért, vagy talán miatta megkedveled a szelet és minden fűszálban megtalálod a szépet. Még a kóróban is találsz valami vonzót.
 *
„Nem voltál velem,
pedig olyan szépen jött az este:
szelíden mint a szerelem.”

Valódi kincs


 Valódi kincs 

Tudod arra gondoltam,
amikor a vágy tüze akkora,
az érzéseivel az ember
maga se lehet tisztában…
csak a tűz lecsendesedésével
látni jól, hogy a hamuban,
a vágy hamujában meg mi marad,
valódi, kincset érő érzés,
vagy por és hamu csupán…
de a tűznek,
mert olyan a természete,
sokszor elég neki egy szikra,
a valódi kincs birtokában is
és kigyulladhat újra…
miről kiderülhet hamar,
hogy hamujában
semmi sem marad,
vagy az, hogy a szeretet
a tűz után is megmarad…
de mert az ember
anyagi világban éli az életet,
osztozkodásra képtelen,
szeretné halálra ítélni
mindig az előzőt,
azt a régi tüzet túlélőt,
s mert az szinte lehetetlen,
az a cserbenhagyni akart érzés
megnyomorítja az életét…
tüzek gyúlnak, tüzek kialszanak,
gyűjthetne magának kincseket is,
gazdaggá is lehetne,
mire megtalálja a sajátját,
az igazit

2011. december 26. - javított.

Álmatlan éjszakákon ...



Álmatlan éjszakákon …

Álmatlan éjszakákon téged Várlak.
Hallgatom a sötétség csendes neszeit.
Figyelem az apró, távoli csillagokat,
kísérem égi útján az ezüst holdat,
Lélekszárnyakon osonok veled,
az álmok suttogását hallgatom.
Megnyílnak a titkok.
Szívem vad dobogását figyelem.
A múlt emlékei bennem élnek,
némán suhannak köröttünk az árnyak.
Eltűnnek és átadják helyüket
a remény fényeinek.

Azok a karácsonyok


Azok a karácsonyok  

Tudod arra gondoltam,
hogy végül is milyen lesz a karácsony,
nem csak az ajándéktól, nem csak a fától,
de függ attól is, mi zajlik a fejben,
és hogy a gondolat milyen,
az a szándéktól,
és hogy mit vár az ember
a szeretet ünnepétől…
ami valójában karácsonykor
csak a gyermekeknek kezdődik,
(nekik se, csodás dolog a várakozás)
azt megelőzi a hosszú készülődés,
ami a mondat, amire csak a pont
a fénylő, csillagszórós karácsonyfa…
sokféleképpen lehet készülni,
lehet legfontosabbként
kíváncsian lesni az angyal érkezését,
és lehet angyalként,
az ajándékozás örömétől izgatottan…
az is ünnepel, aki várakozik,
az is, aki díszpapírba csomagolni
a szívét szeretné…
könnyen csalódik azon a szent estén,
az is, akinek a karácsony a kapástól szép,
és az is, akinek az adás dobogtatja meg a szívét…
de talán később, sokkal később,
onnan, ahol már látni a lényeget,
hosszú idő távlatából visszatekintve,
amikor egy álmatlan éjszakán
azok a megajándékozottak,
akiknek kívül állóként
az jelentette egyedül az ünnepét,
ott állnak sorban,
(mint egy vigaszként
az egyedül-maradásért)
akkor az ember úgy érzi,
hogy mégis csak szépek voltak
azok a karácsonyok,
még ha a rendezés
nem is volt mindig sikeres,
mert az élet produkál csodálatos dolgokat
szent karácsony éjszakáján.

2011. december 24.

A szívemben őrizlek ...



A szívemben őrizlek …

A múlt némán kísért.
Rád gondolok.
 Te voltál - szépség, szelídség, szeretet.
Téged látlak mindenben.
Szemedben könnyek, mosolyok
 - emlékeket hoz felém a tavaszi fuvallat
Fényt hoztál az árnyak helyébe,
széppé tetted botladozó lépteimet.
Virágokat varázsoltál ösvényem mentén.
Vigaszom voltál, ha bánat kísért, - hitet adtál.
Megöregedtem.
Sorsom fája még kihajt,
de már nincs, ki fényre váltsa az árnyakat.
A fájdalmakat elviselni Te adsz ma is erőt, hitet
- minden egyes pillanatomban.

A szeretet a lélekben


A szeretet a lélekben 

Tudod arra gondoltam,
hogy kedvesek és szépségesek
tudnak lenni a csillagok a szobában,
de gyermekeknek való illúzió csak,
hogy azok a valódiak,
az igazi az a távoli égbolton van...
valami hasonlóságot
csak a messziről érkező képe mutat,
a csillagot nem lehet a földre lehozni,
falra festeni,
mert megvan a helye,
működésének az örök törvénye…
nagyon szép ünnep a karácsony,
de azt hinni tévedés talán,
hogy az ajándékozás, a faállítás,
és a finom falatok jelentik az ünnepet,
annak is megvannak a pontos ismérvei,
legfontosabb közülük,
(anélkül nem is létezik karácsony valódi,
csak olyan, mint a csillagok festve)
a szeretet, az maga az ünnep lényege,
lényege nélkül a karácsony sincsen…
ajándék nélkül, havazás nélkül,
betlehemesek nélkül
még elképzelhető az ünnep,
de a szeretet ünnepe
szeretet nélkül nem létezik…
és a szeretet sem az,
amit az ember karácsonykor
előránt, mint egy ünnepi abroszt,
mert az is csak a szeretet illúziója,
mint a csillagokat,
azt se lehet a földre lerángatni,
mer a szeretet ott él a lélekben,
ha ott nincsen, akkor sehol sincsen,
akkor karácsony sincsen.

2011. dec. 23.

Az öröm húrjain


Az öröm húrjain

Felhőket oszlat a szél,
Az azúr kékségen áttör a fény,
Arany pompát hintve szét.

Felébred az alvó természet,
Fázó lelkünk is megenyhül,
Felolvad jégbezárt szívünk.

A télvég mosolyra nyitja szemét,
A csillagok is tüzelnek,
A Hold fénye újra ezüstlik,
Az öröm húrjai pendülnek.

Az öröm


Az öröm 

Tudod arra gondoltam,
hogy a világon annyi az örömszerző,
mihez képest a valódi öröm
elenyészően kevés,
talán, mert hiányzik az arra való képesség
hiába az öröm gyakori üzenete,
ha nem képes átvenni az ember,
ha nincsen meg hozzá a kulcsa,
ha át, csak a neki,
a személyére szólót veszi,
ha érzékelni csak a testét
közvetlen érintőket tudja,
amiből bizony a készlet nagyon kevés,
azért, hogy éhezik az ember az örömre …
pedig annál a nagyvilágban sokkal több van,
mint az erdőben a vadon termő gyümölcs,
csak meg kell látni, csak le kell szedni…
azt is mondhatni elég, több se kell annál,
örömszerző képessége van annyi mindennek,
fűnek, fának, csillagoknak, pillangónak,
szivárványnak,
és örülni lehet a másik örömének…
sokáig lehetne sorolni,
megtelne vele hely tengernyi,
de örömöt kelteni csak abban lehet,
akiben az arra való képesség megvan,
örülni másnak,
örülni a rajta kívülállónak,
amikor az öröm
nem közvetlenül csiklandoz,
(mint a jó evés, ivás, szeretkezés, alvás)
talán csak az képes,
akinek az örömszerzés is örömet jelent,
akiben él a szeretet
befogadni csak az tud
távolról érkező,
megfoghatatlan örömöket.

2011. december 22.

Szívemben őrizhessem ...

Szívemben őrizhessem ...



Nevetni szeretnék újra –
Veled együtt nevetni, boldogan, önfeledten.
Szeretném, ha a szemembe nézel
és még ha sírok is – ezek az öröm könnyei legyenek.
Látni akarom Kedvesem arcát
Hallani akarom mindig a hangját
Őt akarom, szerelmét, tekintetét
Szívét, lelkét, testét
Szerelem, - mutasd meg ŐT kérlek,
Nem lesz erő, mely elválaszthat minket.
Most még merni merek : álmodból álmokat,
- szemedből fényeket csihol a képzelet.
Mert még igaz lehet : arcomon ráncokat simít el két kezed.

Csodát tehet a szeretet


 Csodát tehet a szeretet

Tudod arra gondoltam,
hogy minden változik,
idővel minden cserélődik,
ugyan azok
még az embernek a sejtjei
se maradnak …
köbe vésve
talán csak egy valami van,
egy valami nem változik,
és az a múlt, ami az életnek
talán a legfontosabb alkotó eleme,
belőle, a sok kis téglájából épül fel
maga az ember, az „énjét”
azok a már megváltoztathatatlan
sejtek alakítják,
(alakították) lebontani,
visszacsinálni lehetetlen,
meghatározzák a jövőt, a jelent is ,
mint az emberen egy bilincs,
menekülni belőle szinte lehetetlen…
a múlt vésve kőbe van,
 ha az alapok jók, de kerül
egy-két selejtes tégla is az épületbe,
akkor az még stabil is lehet,
de a rossz alapanyagból épített házzal
a legjobb építész se tud mit kezdeni,
legfeljebb az Isten,
mert ha egyszer ezeket a selejtes falakat
az igaz szeretet átjárja,
lehet még belőle csodák palotája,
a sivár múlt
selejtes tégláival is
csodát tehet a szeretet.

2011. december 20.