Szeretettelteli ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember már
ifjan
a vélt igazságot
megtalálja,
amiről azt gondolja,
sajátja,
pedig csak
a sok felkínált közül
választja ki
a neki legjobban
tetszőt,
apáról fiúra szállót,
vagy olyat,
amelyiknek még
családfája sincs,
amihez aztán
ragaszkodik
körömszakadtáig,
pedig talán idővel
látja a hibáit,
már csak azt látja
végül,
de úgy van vele,
mint a saját
gyermekével,
amilyen,
el olyannak fogadja,
ritkán mond rá nemet
világnak csúfjára,
mintha
azzal önmagához,
és a tradíciókhoz
lenne hűtlen,
pedig, ha egyszer a
vélt igazságnak
hátat fordítana,
rájöhetne,
hogy talán az ember
számára
nincsen abszolút
igazság,
de van mindenkinek
saját,
azon az úton, ha
elindul,
talán,
önmagához
visszatalál,
nagyon nehéz változtatni,
vele változni,
saját kis világot
botránkoztatni,
egy már-már leélt
élet után
szinte lehetetlen
a vélt igazsághoz
hűtlennek lenni,
a tévedést beismerni,
ahhoz, hogy egy
vonással
az ember az egészet
áthúzza,
magát végre
megtalálja,
kell a kívülről jövő,
a szeretettel teli,
a bíztató támogatás.
2011. június 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése