Sírások sírása
Tudod arra gondoltam,
a sírás és a
levegővétel
az ember számára
létkérdés egyformán,
első sírás
nélkül
első lélegzés
sincsen,
de az a sírás talán
a kinti életbe
lépésnek
nem csak első
feltétele,
a sírások sírása az,
keveredik benne az
öröm,
és a fájdalom,
összetett az a
könnyhullatás,
a hosszú, fárasztó,
sokszor életveszélyes
utazás
utáni első
megkönnyebbülés,
ugyanakkor
a hirtelen jött újabb
teher fájdalma…
sírás és lélegzés
kíséri az embert
végig,
az utolsó leheletéig,
akkor a sorrend
megfordul,
már a könnynek a
feltétele,
a légzés,
bizony, ha időnként
nem sírna,
levegőt is nehezen
kapna…
jelnek is jó, mert
azt mutatja,
hogy belül, ott
legbelül
a lélek mélyén élet
van,
nem járt át mindent a
hideg fagy…
de az is
előfordulhat,
hogy nem képes az
ember sírni,
nem azért,
mert nincs fájdalma,
csak épp nincsenek
könnyei,
amik segíthetnének
rajta,
vagy ha van is,
valami okból nem tud
távozni,
nem képes könnyíteni
a fájdalmon,
csak fuldoklik az
ember olyankor…
talán csak nagyon
hideg a benti levegő,
ott van ő,
csak jégcsap
formájában,
gördülve elindul a
könnycsepp,
de ahogy útra kell,
mindjárt jégcsappá
váll…
olvadásnak akkor
indul csak,
ha a lélekben
kitavaszodik,
amikor az első
napsugár,
az ébredő szeretet
megmelegíti…
az a sírás a sírások
sírása,
öröm, és a fájdalom
keveréke,
de mindenképpen
a megkönnyebbülések
megkönnyebbülése.
2011. június 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése