Szeretni valóan ...
Tudod arra gondoltam,
az ember az egészet
szeretni nem tudja,
azt csak az Isten
szereti,
a halandó
csak a belőle a
tökéleteset,
valójában nem is
mást,
a tökéletességet
szereti,
a tökéletlen a
tökéleteset…
a világnak is
csak a fekélytelen
részét kedveli,
pedig az eredendően
egészséges,
hogy megfertőzték,
arról ő nem tehet,
szeretnivaló attól
még,
ha néha bizony nagy
beteg,
akkor is,
a legnagyobb
szeretetre
akkor van szüksége…
de az ember, csak ami
nincs,
csak azt, a
tökéletest,
a hibátlant szereti,
(néha azt hiszi,
megtalálta,
de hamar kiderül a
tévedése)
ahelyett,
hogy gyógyítaná a
sebeket,
a tökéletlentől
a szeretetét vonja
meg,
a tökéletlen
szeretetét…
és van úgy,
hogy a másikat,
a másik embert is
szereti félig,
félig, mert csak az
egyik felét,
máskor pedig
fordítva,
egyszer a lelket,
másszor a testet,
de legtöbbször
elutasítja
az egyiket,
a fél szeretet,
az félig sem
szeretet,
a teljes, a valódi,
az nem választja
külön
a testet a lélektől,
szeret testestől,
lelkestől,
színnel, és illattal,
fekéllyel és fekély
nélkül
egyformán.
2011. aug. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése