2017. szeptember 21., csütörtök

Szeretni valóan ...



Szeretni valóan ...



Tudod arra gondoltam,
az ember az egészet
szeretni nem tudja,
azt csak az Isten szereti,
a halandó
csak a belőle a tökéleteset,
valójában nem is mást,
a tökéletességet szereti,
a tökéletlen a tökéleteset…
a világnak is
csak a fekélytelen részét kedveli,
pedig az eredendően egészséges,
hogy megfertőzték, arról ő nem tehet,
szeretnivaló attól még,
ha néha bizony nagy beteg,
akkor is,
a legnagyobb szeretetre
akkor van szüksége…
de az ember, csak ami nincs,
csak azt, a tökéletest,
a hibátlant szereti,
(néha azt hiszi, megtalálta,
de hamar kiderül a tévedése)
ahelyett,
hogy gyógyítaná a sebeket,
a tökéletlentől
a szeretetét vonja meg,
a tökéletlen szeretetét…
és van úgy,
hogy a másikat,
a másik embert is
szereti félig,
félig, mert csak az egyik felét,
máskor pedig fordítva,
egyszer a lelket, másszor a testet,
de legtöbbször elutasítja
az egyiket,
a fél szeretet,
az félig sem szeretet,
a teljes, a valódi,
az nem választja külön
a testet a lélektől,
szeret testestől, lelkestől,
színnel, és illattal,
fekéllyel és fekély nélkül
egyformán.

2011. aug. 11.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése