Lelki béke

Lelki béke

Tudod arra gondoltam,

hogy lehet-e az embernek békéje,

lelki békéje,

csak mert nem vesz részt

a világon dúló gyilkos háborúban,

elég-e nem lövöldözni,

nem venni fel a véres harcot,

lehet-e kívülállónak maradni,

lehet-e kívülállóként

belső békében élni

egy elhagyott szigeten

a tudattal,

hogy mások ölik egymást,

azt hiszem,

hogy külön szigeten élni lehet,

csak nem lelki békében,

a háborúban részt kell venni,

másképp, más eszközökkel,

nem elég gyilkos fegyver helyett

lövöldözni vaktölténnyel,

ha azt akarja az ember,

a lelke békéje meglegyen,

harcolni kell,

a háborúban muszáj részt venni,

de nem a háború,

hanem a béke eszközeivel,

nem titokban nem lőni,

nem a hátsó sorokban maradni,

előre kell menni,

az első sorokban kell látszódni,

hogy jól látható legyen,

másképpen is lehet,

ha egyszer véletlen,

a golyózáporban életben marad,

aki a béke eszközeivel háborúzik,

(talán, mert az ellenfél azt gondolja,

bolond, vagy, hogy talán egy szent),

akkor esetleg elgondolkodik a többi,

talán elhiszik,
a béke fegyvere erősebb,

mint a háborúé, talán odamennek,

ahol a golyózápor ellenére

valaki életben maradt,

a béke eszközeivel harcolni a háborúban,

talán a világon a legnehezebb,

talán egyszer kiderül, hogy mégis érdemes,

de csak úgy hatásos, azt csak úgy lehet,

ha a harcos fel van vértezve,

ha a harcos telve van szeretettel,

anélkül csak zsoldoskatona,

aki csalódást okoz gyengeségével,

akkor nem benne csalódik az ember,
hanem a háború békés eszközében

2009. 06. 18.