Az egyhez képest ...

Az egyhez képest ...

https://www.youtube.com/watch?v=WNdYqpRevr0&list=PL032C939BB2AA71FE

Tudod arra gondoltam,

hogy az egyhez képest

a kettő az már a dupla,

ami lehet sok is,

de lehet kevés az ezer is,

ha előbb volt ezeregy,

és hogy a világ romlik,

vagy javul,

függ a szeretetek számától,

ki tudná azt megmondani,

mikor volt több belőle,

a mesés tegnapban,

vagy a folyton szidott mában,

mikor van kihalóban,

és mikor épp születőben,

a szeretet sokszor láthatatlan,

megszámolhatatlan,

csak a hiány mutatja...

ha kevesebb van,

mint a kezdetekben,

az tragédia, de ha minden nap

szaporodik csak eggyel is,

akkor jó irányba halad a világ,

ami valószínű, mert a szeretet,

ami egyszer megszületett,

többé meg nem hal,

lassú a folyamat,

de ha minden szeretet

csak egyetlen új szeretetet szül,

akkor már a világot nem kell félteni,

ha egyszer úgy elszaporodik,

rá se lehet majd ismerni,

más lesz az a világ,

mint volt

a szeretet születésének hajnalán,

amikor az első megérkezett.

2012. április 10.

És szeretnélek ...

És szeretnélek …

https://www.youtube.com/watch?v=Wk9gHg0idfE

Szeretném arcod minden rezdülését

szemed minden ívének vonalát

szempilláidat, a kék szemeidet, a csókos szádat

szeretném testednek minden mozdulatát

szeretném érezni szemed szerelmes pillantását

szeretném érezni bőröd illatát

szeretnélek forrón csókolni

szeretném hallgatni szuszogásodat,

ahogy alszol mellettem

és szeretném ébren őrizni álmodat

és szeretnélek, és szeretnélek …

Az érzések bennünk fogannak ...

Az érzések bennünk fogannak ... 

 https://www.youtube.com/watch?v=jK2ZWuq89JA

Tudod arra gondoltam,

hogy az érzései az embernek:

mint saját gyermekei,

benne fogannak,

növekednek, és a világra

különböző virágként jönnek,

vannak közöttük hétköznapiak,

és vannak rosszak,

hasonlítóak a gyomra,

(mindig a szülő tehet róla)

vannak korán halóak,

érdemben semmit sem tevők,

feledhetők, hogy voltak…

de közülük olyan különlegesek

ritkán születnek,

mint Beethoven,

mint Bach,

akik világra szólót alkottak…

 az olyan érzés ritkaság,

mint amilyen rendkívüli

az a szeretet,

amelyik nem vár el,

de ad boldogan,

ő az érzések között a legritkább,

a legkülönlegesebb,

meg se értik talán,

sokszor nem hisznek neki,

még az se, akiért,

akinek jóvoltából jött a világra.

2012. 04.10.

Szeretve szeretni ...

Szeretve szeretni …

 https://www.youtube.com/watch?v=gkRyzwfsYpE

Szeretnélek szeretve szeretni,

Hideg estén forrón magamhoz ölelni!

Fáradt testemet Rajtad megpihentetni,

Meggyötört lelkem Veled boldoggá tenni!

Imádva, szeretve Veled együtt lenni,

Kék szemedbe nézve szerelmet vallani

Simogatni hajad, csókolni szád,

Szeretni szeretnélek egy életen át !

Örömteli utazás ...

Örömteli utazás ...

https://www.youtube.com/watch?v=Kdh-q4YghXw

Tudod arra gondoltam,

hogy vannak a válogatósak,

és olyanok is vannak,

akik szeretnek szinte mindent,

eléjük, mit jó szívvel raknak,

szenvedés az étkezés a finnyásaknak,

másoknak, a jó evőknek pedig élvezet…

és talán így van az ember a világgal,

az egyik mindent kicsinyel, rosszal,

ugyan azt kapja a másik,

de ő igyekszik

megbarátkozni az új ízekkel,

mert tudja már tapasztalatból,

hogy szeretni jó, ha szeret sokat,

az teszi változatossá,

örömtelivé az életet,

s az ember azzá válik maga is,

ahogyan a világ felé érez …

először az utálkozó

csak egyet piszkál ki a tányérjából,

de mivel az asztalhoz eleve kedvetlen ül,

minden ott lesz a tányérja szélén végül,

meg se próbálja, meg se kóstolja,

az első benyomás elég számára…

amit elfogad, azt is csak azért teszi,

hogy éhen ne haljon…

míg a másik bizalommal,

kíváncsisággal ül

az élet kifogyhatatlan asztalához,

s a szokatlant nem utálattal köpi ki,

vele többször próbálkozik,

megéri, hátha megszereti mégis,

s lehet, hogy utóbb,

különlegességénél fogva

az lesz a kedvence…

aki utálkozva kezdi, egyet utál először,

könnyen lesz belőle utálkozó,

az élettel csak bajlódó,

de aki az asztalnál örömmel

és bizalommal foglalja el a helyét,

az végül mindenhol,

mindenkiben megtalálja a szeretni valót,

így válik az útja lépésről lépésre,

szeretetről szeretetre

szeretetben teljessé,

a szeretet örömteli utazásává.

2012. április 06.

Engedd, hogy szeresselek ...

Engedd, hogy szeresselek …

 https://www.youtube.com/watch?v=xEc0pZ9xZKM

Engedd, hogy szeresselek. Addig engedd, még szerethetlek és még
vagyok, - és csak Neked vagyok . Mert az élet egy pillanat - hirtelen
elillan. Marad utánunk egy fénykép, és egy kis por - és még mi? A
meggyűrt emlék! Ennyi! - és utána? - nem lehet mást, csak az
emlékeket, a távolodó lépteket szeretni... Mennyire vágylak!
... Szeretnélek megérinteni... Csak így érthetjük meg, mit is jelentünk
igazán egymásnak. Mit jelentünk és mit érzünk egymás iránt. Ölelj
szorosan, - mintha ez lenne az utolsó alkalom. Mintha soha többé nem
ölelhetnénk egymást ... Ölelj!!!- Kérlek! ... Ölelj vadul és őrülten -
mintha ez lenne az utolsó alkalom. Egy ölelésbe bele lehet zsúfolni
minden vágyat? Nem, nem! - Elvész minden, - és elvesztesz mindent ...
Elveszted azt, amiért öleltél ... Nehéz, nagyon nehéz így, - ilyen messze
Tőled - egyedül ... Igen, egyedül, - a gondolataimmal ... Szeretnélek
magamhoz ölelni ... Szeretném, ha letörölnéd a könnyeimet és
érezhetnélek ...

Nem lehet lélektelen szeretni

Nem lehet lélektelen szeretni 

 https://www.youtube.com/watch?v=jtJT97Ap454

Tudod arra gondoltam,

hogy sokszor úgy van,

az ember már felnőtt,

de a szeretete maradt éretlen,

olyan, mint a gyerek,

aki színházasdit játszik,

 hogy kezében a táska,

attól még orvos nem lesz,

a szeretetet ő is eljátssza,

vagyis a testével szeret,

még jó, ha a józan ész

ott van a kéznél...

mert a szeretet, ha lélektelen,

rengeteg bajt okoz a világban,

ha nem állít korlátokat

az agy, halált,

pusztulást is okozhat…

ezért inkább az ember

önmagát védve meg

az ész tanácsára

épít magának

egy biztosnak látszó barikádot,

ahová magát

szoros kötelékkel láncolja…

 ha valaki a szeretetre megérik,

az nem csupán a testével,

de szeret a lelkével is,

akár le is bonthatná a falakat,

a szeretet akkor se lép át korlátokat,

 nem okoz bajt, fájdalmat,

életeket nem veszélyeztet,

mikor szárnyal szabadon,

akkor se gátlástalan,

mert nem lehet lélekkel

lélektelen szeretni.

2012. április 04.

Az út ...

Az út …

Minden változik (mulandó) a földön
Elrohan az életünk, vagy mellette mi futunk
Minden pillanatnak égető könny az ára,
arcunkon gördülő fájdalom díja.
Az út hosszú és göröngyös,
teli bizonytalan lépésekkel,
véges végtelenséggel.

https://www.youtube.com/watch?v=38yGl_l64Vc

Rendíthetetlen ólomkatona ...

Rendíthetetlen ólomkatona ...

 https://www.youtube.com/watch?v=v7c7eYbMHH0

Tudod arra gondoltam,

 leginkább talán a szeretet

a rendíthetetlen ólomkatonára hasonlít,

vagy talán ő maga: az ólomkatona…

a külső szemlélő csak azt látja,

hogy áll kitartóan,

nem is gondolhatná,

honnan is sejthetné,

hogy belül, az ólomruha alatt

érző szív dobog …

az ólomkatona nem féltékeny,

a rosszat nem rója fel,

de valószínűleg megszakadna a szíve,

ha gyönyörűséges táncosnője

a kezét nyújtaná másnak…

kívülről semmi se változna,

csak rendületlenül állna,

(mit is tehetné, esélytelen,

ha nem érzik a szeretetét)

de belül,

a szíve vérezne olthatatlan...

s ha a kis táncosnő

a belső fájdalomról mit se tudva,

a kitartását tenné próbára:

kővel dobálná,

megtaposná,

rá akkor se haragudna,

meg nem is sértődne,

de a szíve talán bele is halna,

hogy az bántja,

akit ő szeret mindennél jobban …

s ebből a közömbös,

ám de szépséges kis táncosnő

csak annyit láthatna,

hogy ott áll vele szemben

egy folyton őt bámuló,

attól oly vicces ólomkatona.

2012. április 02.

Átölellek ...

Átölellek...

https://www.youtube.com/watch?v=ICSTG1e-YE4

Érzem bőröd illatát.. Hallom szívverésedet .. Kívánlak! .. Annyira vágylak.. De Te olyan messze vagy tőlem .. Vágyaimra csak a szellő zúgása a válasz! .. Nekem minden Te vagy! .. Felnézek az égre, - szállnak tova a felhők – abban is Téged látlak.. Szeretnélek, - annyira szeretnélek magamhoz ölelni, hogy érezzelek .. Kínoz a vágy  Utánad .. Hűvös az éjszaka, a felhők közül itt – ott kibújik egy csillagocska.. Ez a csillag is Te vagy .. Felkavarsz és összezavarsz kegyetlenül .. Összezavarod az érzéseimet, a lelkemet és nagyon fáj! .. Kergetik egymást az emlékek, - minden pillanatomban Te élsz, Rád gondolok .. A sebek mélyek, sajognak, fájnak .. Egyik pillanatban repítesz a magasba, - szárnyalsz és Veled én is .. Az érzéseid rabul ejtenek .. Másik pillanatban bántasz, nagyon mélyre tőrt döfsz belém .. Lelkem és szívem darabokra töröd, csak hogy utána újra felemelj magadhoz, hogy újra eltaszíthass!  .. Emlékszem – ajkaid simító érintésére és vad vágyadra is – hisz mindez Te vagy .. Az érzéki, finom csend és a vad vágy is .. Virrasztok – mint minden éjszakámon újra .. Elkísérnek az emlékképek, - melyek nem hagynak pihenni.. Minden emlék – ahogy egymást öleltük .. Minden gondolatom, minden vágyam a Tiéd .. Ismét a szavak: szavak sokasága a fejemben, melyből megmaradnak a töredékek.. Szobám falára árnyat vet az éjszaka – elmosódik minden – elmosódnak a szavak is, - és már csak az arcod látom magam előtt az éjszaka sötétjében ..

A szerelmedbe, - az érzésekbe menekülök ..

https://www.youtube.com/watch?v=i8ySTHbLYiI

A szeretet titltakozik ...

A szeretet titltakozik ...

https://www.youtube.com/watch?v=-I3YaTPiRgg

Tudod arra gondoltam,

ha szeretetben növekszik valaki,

jó sorsáért

eszébe se jut hálásnak lenni,

neki az így a természetes, ő abba született,

a szeretet a küldetését mégis beteljesíti,

mert ki ilyen világban él,

az az életnek örül,

magát jól érzi benne,

a kapott szeretetet

a világ felé továbbadja...

de ahogy a jót,

úgy megszokja az ember a rosszat is,

ha beleszületik,

a gyűlölet, a gonoszság

természetessé válik,

ellene nem is tiltakozik,

és az is,

hogy a világot nem szereti,

nem jó neki benne élni…

az ember azt is megszokja,

hogy a harctéren a béke kedvéért

 ölik az embereket,

egyszer talán

az is természetes lesz,

ha gyilkolják egymást az utcán…

az már a világ legtermészetesebb dolga,

hogy lábán

az állat bőréből van a cipője,

hogy a saját élete

állandó veszélynek van kitéve,

azt is megszokja,

ha csak a véletlenen múlik,

hogy a gyilkos reaktor

nem a közelében robban,

az alkalmazkodó képessége olyan,

hogy idővel mindent megszokik,

a jó is, a rossz is

természetessé válik,

a világot ért sok gonoszság ellen

egyedül csak a szeretet tiltakozik.

2011. márc. 31.

Hajnaltól ...

Hajnaltól …

https://www.youtube.com/watch?v=CUeKfJ7FvJU

A hajnal rózsaszín, lilás, és arany színeket festett az égbolt sötétjébe.

A Nap ébredő sugarai beszűrődtek az ablakon és vígan játszadoztak a falakon.

Az égbolt azúrkéken ragyogott csak néha úszott át bárányfelhő az égi óceánon.

*

A messzeségben mégis vihar készülődött.

Villámok cikáztak és megdördült az ég,

majd megnyíltak az égi csatornák.

 Villámok vöröslő fényével tombolt a természet, - ömlött az eső.

Végül már csak az ereszen lehetett hallani az eső kopogását. 

*
Felszakadozott a felhőzet, kikukucskált a Nap. Friss esőillat járta át a levegőt.

Mindenen gyémántként ragyogtak a cseppek. A madarak vígan csiviteltek.

Az égen kettős szivárvány jelent meg.

A napsugarak ezernyi színben pompáztak a cseppeken.

*
Alkonyodott. Lenyűgöző volt a horizont.

A kékre arany, és sötétedő viola, vörös keveredett az áttetsző felhőkkel.

Álomszerű, andalító csoda.

 Az eltelt nap történésein gondolkodhatunk és mélán figyelhetjük

az  égbolton sziporkázó csillagokat az estben.

A holdsugarak pedig lágy fényt vetettek a tájra.

Ezüst bársonylepelként takart be az éj, balzsamos levegőben,

a holdfény selymével.

A szeretet hatalma ...

A szeretet hatalma ... 

https://www.youtube.com/watch?v=IybGBYL244E

Tudod arra gondoltam,

hogy a hatalom,

uralkodjon egy nemzeten,

vagy legyen uralkodó

egy ártatlan gyermeken,

először megvadít, utána,

céljai eléréséért kegyetlen eszközeivel

a gerincet meghajlítja,

munkálkodása eredményeként

új nép,

és új gyermek születik,

szabad emberekből,

szabad gyermekből

lesz megfélemlített, gerinctelen,

alantas nép, alantas gyermek…

az erőszak eszközei nélkül

a hatalom tehetetlen, valójában,

mert nincsen saját hatalma,

ereje a fegyverében van…

pedig az ember számára

van egy hatalom olyan,

amivel, ha élni tudna,

mint egy varázsszóra

változna meg minden…

ha az eszköztelen szeretet hatalmát

 birtokolni tudná,

többé nem lenne szüksége a fegyverre,

a gerinc is kiegyenesedne,

a vad is megszelídülne,

lehetne sokkal szebb a világ,

ha egyszerű dolog lenne

megszerezni a szeretet hatalmát,

de abban előbb hinni kéne,

ami a fegyvereket összehasonlítva

nagyon nehéz, az ember, a tudatlan,

gondolkodás nélkül az ostor után nyúlna,

sokkal könnyebb szert tenni arra,

látszólag, a súlya is nagyobb,

pedig a szeretet olyan hatalom,

ami mellett nincs szükség ostorra,

szelíd szavával a bezárt,

rozsdás lakatú szíveket is megnyitja.

2011. márc. 29.

Lelkemmel lebegnek ...

Lelkemmel lebegnek …

https://www.youtube.com/watch?v=taK261nYuyE

Széttárt szárnyakkal napoznak a madarak a háztetőn, fürdenek a napfényben.

Suhanva szállnak fel az azúr ég felé. A szél vígan, mint a vitorlákba bele kap.

A messze végtelenbe egyre apróbbá zsugorodva.

A távolság egyre kissebbé teszi a hegyeket, a földet, a holdat, csillagokat.
Gondolkodva ülök magányosan. Szívemben nincs megnyugvás,

csak a remény fénye pislákol olykor. Egyre nagyobb és fájóbb minden hiány.

Sikolyok fájdalomban és az álmokban. Elvesznek a fények, egyre több az árny.

Minden valóság elveszett, csak az emlékek vannak velünk.

Lebegnek lelkemmel, de már elcsendesedik minden.

Őrködnek az emlékek, szívem dobbanása felett - a csillagok záporában,

Álmaimban.