Csitáry-Hock Tamás - A szív ...

Csitáry-Hock Tamás

A szív …

A szív számára egyetlen racionalitás létezik: a szeretet. Miért ne szerethetnélek úgy és annyira, ahogy és amennyire ő diktálja? Hiszen úgyis annyit veszel el belőle, amennyit szeretnél, amennyi neked jó. Ahogy a forrásból is folyamatosan ömlik a víz, és annyit iszol belőle, amennyi éppen kell. Ami éppen felüdít, oltja szomjadat, de nem terhel meg. És szívem forrásából is bőséges szeretet árad. Ha bármikor szükséged van rá, ülj le partjára, és igyál belőle. A tiéd.

*

Milyen mély lehet a szív? Nem tudom. Keresem, keresem a mélységét, ahol a szeretet lakozik. A szeretet, amit te keltettél életre. Ami a tiéd. De nem találom. Annyira mélyen lakozik benne. Bennem. Nem találom, csak érzem. Érezlek. Nagyon-nagyon mélyen. Szívem mélyén. A Szeretetet. Téged.

*

A legszebb kilátás szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy csodás tó végtelenségét, az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden nyíló rózsa pirosát, egy csodás vers megható sorait... a világ végtelen szépségét.
Téged.

Jóskának - Boldog Születésnapot!

Jóskának 

https://www.youtube.com/watch?v=4V-yknMeUZI

- szeretettel -

Boldog Születésnapot kívánunk!

Katicának - Boldog névnapot!

 Drága Katicám!
Boldog névnapot kívánok Neked

https://www.youtube.com/watch?v=gE9KZERf2Cc

"Szívem mélyén aranytollal
Van beírva a neved.
Én is ilyen barát vagyok,
Szívemben a szeretet,
És ezt, mint drága kincset,
Ajándékozom Neked!"

https://www.youtube.com/watch?v=l4lrA0ZTl_I&feature=youtu.be

"Ha virág lehetnék csak egy napra,

biztosan nagyon sok dolgom volna.

Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,

világító sárga, de semmiképp sem

szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,

hanem tízet, húszat, vagy százat.

Mosolyom csupa derű lenne s alázat,

befutnám titokban az egész házat.

Megkérném a napot már előző este,

hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,

kikeverni újabb és újabb színeket.

És megigéznék majd minden embert,

s kinevetném a didergő decembert

Lámpás, lennék a sötét éjszakában,

vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,

a szomorúság is biztos mosolyogna

s az ármány reszketve, bujdokolna.

Még színesebbé tenném a világot,

ajándékba adnám a legszebb virágot."

A szeretet ...

A szeretet ...

Az élet játéka ...

Az élet játéka ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az életben

a játék a legigazibb,

a legvalóságosabb öröm,

és hogy a legcsodásabb játék

az élet lehetne maga,

ha az ember hagyná, ha engedné,

ha tudna

játékos gyermeknek megmaradni,

nem felelőtlen játékosnak,

a játék az nagyon komoly,

felelősségteljes dolog,

de mégis szórakoztató,

különösen, ha az életörömre,

és nem a halálra megy,

az ember legtöbbször nem emlékezik,

milyen jó volt gyerekként

könnyedén játszani,

leginkább a könnyedén-t felejti,

és ettől lesz erőltetett a menet,

amiben játékra idő nincsen,

pedig, ha az élet játék maradna,

egészen más lenne minden,

ha néha elromolna,

az ember jól kisírná magát,

de utána a játék rendületlenül folytatódna,

nem másért,

csupán a gyermeki örömért,

játszani jól csak úgy lehet,

ha a játékhoz igazi játszótárs van,

aki nem ellenfél, aki nem idegen,

és aki nem is közömbös,

de lelke mélyéig drukker,

akivel felszabadult lehet a játék,

akivel öröm a felszabadult játék,

aki nagyon közel van az ember szívéhez,

olyan ez, mint a szerelem,

kivel kézen fogva az élet

gyerekjáték,

ketten együtt,

egy zenére egy ütemben,

néha sírva,

máskor meg nevetve,

de végig az örömért játszva.

2010. 04.13.

Rőtté vált színek ...

Rőtté vált színek …

https://www.youtube.com/watch?v=ga7hGOwO3AI

A múlt vihara csendben őszt köszönt.

 Elnémul a végtelen, záporoz a csend, halovány fények adnak nyugalmat. 

Életem súlya, fájdalmaim marják szívemet. 

Hideg érintésű a Nap – egy folttá zsugorodva - már nem melegít fel bennünket.

 Elnémultak a tücskök a fű között és rőtté váltak a színek. 

Lelkembe örvénylenek az emlékek, halk dallammá lesznek a melódiák.

A remény is messze hagyott. Nincs már menekvés. 

Sötétség maradt utánad. 

Álmaimban aranyló fénycsík fut át lelkemen, hogy újra veled legyek 

– örök szerelemben.

Maradj önmagad ...

Maradj önmagad ...

Tudod arra gondoltam,

mennyire fontos,

hogy maradj meg önmagadnak,

hogy az önmaga sértetlen maradjon,

ha sérül, ha az ember végleg elveszíti,

nincs többé kapaszkodója,

akkor a szél ide-oda csapkodja,

nehéz az igen, és a nem között választania,

hogy a választ tudja,

előbb hallgatózik, mint is mond a szomszédja,

olyan vár az, amit védőfal vesz körül,

ezt a falat kívülről támadások érik,

lövöldöznek rá különböző elvárások

és a megalkuvásra késztetés ágyújával,

a falon kívülről

a várat bevenni akarók

jóakaratú,

és kevésbé jóakaratúak tömege

ugyanazt kiabálja,

alkudj meg Te is, jobban jársz,

ha megfelelsz,

akik aztán gúnyosan legyintenek,

ha a vár végképp elveszett,

amíg az ember önmaga,

addig olyan, mint az Isten,

aki tudja, mi a helyes, és mi a helytelen,

de akit az ördög megkísért,

aki ellenállni gyenge, aki feladja

kétes értékű hatalomért

elárulja önmagát,

többé nem magának lesz ura,

másnak lesz elvtelen szolgája,

a kísértés annyi

nem könnyű megmaradni,

egyedül,

magára hagyatva talán nem is sikerül,

de ha van egy szerető szívű biztató,

aki a falat megtámogatja kívülről,

akkor a csata könnyedén megnyerhető,

ha a fal le nem dől,

nem lesz az önmaga

egy sokféle anyagból összegyúrt massza,

a szeretet legnagyobb ajándéka,

ha az ember megmaradhat önmaga.

2010.ápr.11.

Öröktől fogva ...

Öröktől fogva ...

A hold áldozón ezüstlik az éjben,

fürdik az égi tó vízében

csillagok sziporkáznak az éjben

az ablakok mögött gyertyák fénye,

emlékeket idéz a szívekbe

csonkig égő gyertyaszálak,

könnyet ontó gyertyaviasz

Örök lélek-szárnyalók

Öröktől fogva, örökig

Fényekből az éjbe, a végtelenbe

Örülj az életnek ...

Örülj az életnek ...

Az életből hiányzik ...

Az életből hiányzik ...

Tudod arra gondoltam, az életből talán

az elégedettség hiányzik legjobban,

nem a világgal való megbékélés elsősorban,

hanem az embernek az elégedettsége önmagával,

pedig látszólag sokan lehetnének azok,

mert tökéletesen jó az, amit tesznek,

jóságukért magukat akár szerethetnék,

elégedettek is lehetnének magukkal,

de hogy mégse, talán azért van,

mert a cselekedet ugyan jó,

de hibás a kiindulópont,

ha a cselekedetek, a gondolatok

az agyból,

és nem a lélekből indulnak,

elégedetté csak percekké tehetnek,

legyen bármily tökéletes is a vers,

de ha nincs benne ott a lélek,

és bármily tökéletes a cselekedet,

ha lélektelen,

csak a külvilág számára ünnepelhető,

a hiányt érzi az alkotó,

mikor lemegy a függöny, elhal a taps,

a lélek ott marad üresen, ünneptelen,

a máz oly tökéletes,

kívülről észre nem veszi senki,

semmi látható különbség nincs,

a világ ünnepelhet joggal,

csak az ember nem lehet elégedett magával,

ha a cselekedetet, gondolatot

a felszínes, a siker utáni vágy,

és nem a mélyen lévő szeretet irányít,

a világnak mindegyre megy,

de a lélek tőle gazdag nem lehet.

2010. ápr. 09.

Gergőkének!

Gergőkének!

https://www.youtube.com/watch?v=-odLEa4ixAU

Boldogságban, egészségben légy gazdag,
Mindent megkapj, amit az Élet megadhat
Tőlünk ezt a kis köszöntőt kapod,
kívánunk Neked boldog névnapot!

A fontos dolgokat a lélek mutatja meg

A fontos dolgokat a lélek mutatja meg

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ végtelen és mérhetetlen,

sokkal kevesebb ismerhető belőle,

mint amennyi egy csepp az óceánban,

a parányi részben

az ember nem tud eligazodni,

tájékozódni,

mint információ az is sok neki,

ha sok benne a hamis,

nehéz a lényeges,

és a mulandó közt különbséget tenni,

ma még szorít magához valamit,

ma még az életnél is fontosabb,

ami a feledésbe merül holnapra,

soha sem tudni a pillanatban,

örökre szól,

vagy elmúlik nyomtalan,

mi, ami megmarad, és mi,

aminek az emléke is elpusztul,

az embernek nehéz dolga van,

ha a lényegről tudni akar valamit,

részére az egészből olyan kevésnyi jut,

de talán az a csepp is

sokat mondhat el az óceánról,

ha kristálytiszta,

ha nem keveredik mással,

amit a szem befogad

az a látáshoz nagyon kevés,

a szem csak lát,

de a dolgokon nem lát át,

a zűrzavarban könnyű becsapni,

általa nem derül ki,

hogy mi fontos a világból

azt egyedül talán a lélek tudja megmondani,

az ő szeme olyan,

hogy meg csak azt látja,

amiben lélek lakozik,

vele könnyű tájékozódni,

mert magába csak a tiszta fényt engedi.

2010. 04. 07.

Csillagok őrzik ...

Csillagok őrzik...

https://m.youtube.com/watch?v=wlxX2AQvWcY

Csillagok őrzik szemed,

A Hold vigyázza álmodat

Szemedben könnyek reszketnek,

Szárnyaló lélekben a gondolat

Játékosan csacsog a kis patak

A fűzfaágak mélyen ráhajolnak

Rátalálsz a felejtett álmokra,

Szárnyal a lelked a múltba

Szellő simít meg kedvesen,

Megyünk tovább az úton csendesen

Lelked, - szereteted tükre - a szemed

Lelked, - szereteted tükre – a szemed

Sokszor előveszem a képeidet. Nézem a mosolygó vagy éppen elgondolkodós képeidet.
A szemed, a ragyogó szemed fénye, melyben az arany árnyak lobbannak fel - újra és újra rabul ejt.
Szemed, amely tükre a szeretetednek, a lelkednek.  Sokszor, sokat - mélyen kutatom. Próbálok egész a lelked mélyére hatolni, persze, ez ebben a virtuális világban nehezebb számomra, mégis - mégis. Ugye tudod, hogy a fotóidban - a pillantásodban minden benne van. De ezt már biztosan mondták Neked - mások is. Benne van a nézésedben - az örök szépséged - a fényeid, - a kincseid. Igen, az is igaz - ugyanakkor benne van az elmúlt, az elszálló idő is. Minden bánata, minden öröme, az árnyak is és az áztató - titkolt könnyeid is.
Az örök elevenség, a kíváncsiságod, a pillantásod mélyére temetve. A végtelen tér kutató csodálata, a TÜKÖR, amelyből lelked ragyog vissza. Üzenet, - a szeretet üzenete, a szereteted tisztasága, a fényed, az ÉLETED.
A mindent kutató, mindent látó lélektükröd, Te magad a mélyen lévő titkok kivetítője, aranyló szemeid fénye.
Bár tudom, nem az enyémek, mégis boldog vagyok, hogy nekem is ragyoghatnak.

A külvilág energiája

A külvilág energiája

Tudod arra gondoltam,

az ember az energiát a külvilágtól kapja,

ettől, mint egy gépezet működik,

mozog, cselekszik,

kintről jönnek a gondolatok is,

minden megáll, ha nincs utánpótlás,

a test tehetetlen, szinte már halott,

az élet kívülről irányított,

önmagában, sugallat nélkül,

saját erejéből semmire sem képes,

ha nincs mi kívülről mozgassa

az ember elveszett, de van úgy,

hogy nem kell mozgatni a bábút,

ha a bábú érezni kezd, életre kel,

hirtelen megváltozik minden,

ha a semmi helyét elfoglalja a szeretet,

nem kell a kívülről jövő utánpótlás,

mert ő olyan energia,

ami belülről termeli önmagát,

ha egyszer erőre kap

átveszi a helyet a gondolatban,

a cselekedetben,

mint egy mindenható uralkodó,

általa élővé válik a holt,

valódivá a mesterkélt, az ember

maga számára is felismerhetetlen lesz,

ismertetőjelei megváltoznak,

a cselekedetei, a gondolatai,

szeretettől született élő gondolatok,

élő cselekedetek lesznek,

ami nem a külvilág kiszolgálója,

ami a szeretet kedves gyermeke.

2010.04.04.