Aki szeret, - félt ...
Tudod arra gondoltam,
hogy aki szeret, az
félt,
aki félt, az szíve
szerint
szeretné a másikat
kalitkában tartani,
óvni a széltől,
megvédeni minden
rossztól,
az ártó gonosztól,
minél tovább szeretné
a másikat
megőrizni magának,
nem gondolva arra,
hogy azzal kárára
van...
az emberi szeretet
már csak olyan,
mint az ember maga,
önző és kisajátító…
az isteni, az más,
az tudja pontosan,
az élet, a kalitkába
zárt,
az nem élet,
szabadjára engedi a
másikat,
talán mérhetetlenül
fáj neki,
hogy nem mutathatja a
jó,
a felé vezető irányt,
talán pont azért,
mert szeret,
el nem veszi a
szabadságát,
de a szeretetét
érezteti
úton és útfélen,
fűbe, fába rejtve
orvosságot,
ha esetleg útközben
a másik bajba
kerülne…
elengedi, de úgy,
hogy közben,
mint egy láthatatlan
pajzzsal
óvja a
szeretetével,
mindenhol, mindenben
megmutatja magát,
hittel és reménnyel,
hogy végül győz az
isteni szeretet,
és sok-sok kaland
után
az a másik
saját akaratából is
őt, csakis őt
választja.
2011. aug. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése