Szeretettel táplált lélek
Tudod arra gondoltam,
az embernek van sok,
és sokféle tulajdona,
az a közös bennük,
hogy mind tárgyak,
amit magáénak
vallhat,
ezek a szolgálói,
vagy épp lelketlen
bohócai,
tárgyak, amik
megkímélik,
máskor szórakoztatják…
míg töklétesen
működnek
az ember annyira
kedveli őket,
úgy gondol rájuk,
úgy gondoskodik
róluk,
mint valami
istenségről,
de csak míg bírják
energiával,
míg teljesítenek jól,
míg megfelelnek az
elvárásoknak,
kerülnek utána
feleslegként a
lomtárba...
nincs az embernek
más,
ami sajátja,
habár övé a világ,
de csak annyira,
mint amennyire a karé
a láb…
aki megáldva lélekkel
van,
lehet a része,
testvére,
barátja,
de nem lehet
kizárólagos tulajdona,
mégis az ember
sokszor
tekinti magáénak a
másikat,
mint egy valódi
tárgyat,
míg bírja energiával,
amíg teljesít
jól,
amíg jól szolgál,
addig szerethetik
istennek kijáró
szeretettel is,
de csak,
mint egy könnyen
porba hulló
bálványt…
pedig az ember,
ha gép,
olyan gép,
amelyik szeretetből
akár teljesíti is az
elvárásokat,
de az erőfeszítésbe
lemerül hamar,
igazán jól szuperál,
csodára is képes
akkor,
ha önmagáért
szeretik,
ha tőle nem várnak
semmit,
ha szeretettel
táplálják a lelkét .
2011. június 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése