2017. szeptember 13., szerda

Szeretettel táplált lélek



Szeretettel táplált lélek 

Tudod arra gondoltam,
az embernek van sok,
és sokféle tulajdona,
az a közös bennük,
hogy mind tárgyak,
amit magáénak vallhat,
ezek a szolgálói,
vagy épp lelketlen bohócai,
tárgyak, amik megkímélik,
máskor szórakoztatják…
míg töklétesen működnek
az ember annyira kedveli őket,
úgy gondol rájuk,
úgy gondoskodik róluk,
mint valami istenségről,
de csak míg bírják energiával,
míg teljesítenek jól,
míg megfelelnek az elvárásoknak,
 kerülnek utána
feleslegként a lomtárba...
nincs az embernek más,
ami sajátja,
habár övé a világ,
de csak annyira,
mint amennyire a karé a láb…
aki megáldva lélekkel van,
lehet a része, testvére,
barátja,
de nem lehet kizárólagos tulajdona,
mégis az ember sokszor
tekinti magáénak a másikat,
mint egy valódi tárgyat,
míg bírja energiával,
 amíg teljesít jól,
amíg jól szolgál,
addig szerethetik
istennek kijáró szeretettel is,
de csak,
mint egy könnyen porba hulló
bálványt…
pedig az ember,
ha gép,
olyan gép,
amelyik szeretetből
akár teljesíti is az elvárásokat,
de az erőfeszítésbe lemerül hamar,
igazán jól szuperál,
csodára is képes akkor,
ha önmagáért szeretik,
ha tőle nem várnak semmit,
ha szeretettel táplálják a lelkét .

2011. június 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése