A lelkek útján

A lelkek útján

http://m.youtube.com/watch?v=9TF2AkgX5D0

A föld és az ég összeölelkezik,

A város elnémul, elcsendesedik.

Éjszaka van, homály és csend,

Bús emlékek lebegnek felettem.

A gyertyafény pislákolva reszket,

Majd ellobban a néma sötétben.

Az idő is száll a lelkek útján,

Az álom öleli szívünk vágyát

A lélek ereje ...

A lélek ereje ...

Győzedelmeskedni ...

 Győzedelmeskedni...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
a gazdagságot irigyli, különösen,
ha, amiért ő régóta hajt,
az semmiből hull az ölébe másnak...
de rossz néven nem csak
a könnyen érkező vagyont veszi,
ha tehetné, elsajnálná a lelki békét is,
pedig az nem jön olyan könnyen,
mint ahogyan az ránézve látszik,
azért a békéért meg kell küzdeni,
nem kisstílű, vége láthatatlan
apró csatákban győzedelmeskedni,
magát a háborút kell legyőzni...
az a szent béke hasonlíthat arra az érzésre,
mint amit ad a Szent Anna tó, s az őt körülvevő hegyek,
a fák, a gomolygó felhők, a csicsergő madarak egyûtt,
a tó közepén, a vízen lebegő,
a csodát bámuló magányos embernek:
olyan élményt okozhat a lélek békéje egymagában,
pedig nincsen ott a tó, amit körülölelnek a hegyek,
a madarak se csicseregnek,
fák se nyújtóznak az ég felé...
persze a nyugalmat megzavarhatja a hívatlan felhő,
de ha a háborút a béke legyőzte, kín, fájdalom érheti,
de a lélek békéjét talán nem veheti el senki.

2014. február 25.

A Föld illata

A Föld illata

Felhők mögé bújnak a sugarak,

az ereszen galambok turbékolnak

Ázott tollukon esőcsepp gyöngyszemek

Galambtollat repít a viharos szél

Hársfaillatot sodor felénk a szellő,

A nyitott ablakon áramlik édes illata

Pillangók pihennek a szirmok alatt

Eső után kacsingat az aranyszemű Nap

Az alkony bíborpalástot borít a horizontra

A vizek felett az égbolt estje lebeg

Elhozza szívünkre a mi csillagainkat

Száll az éjszakában a föld - illat

A boldogság nem ...

A boldogság nem ...

Búcsút int ...

Búcsút int ...

Február vége felé járunk, de már föl-fölcsendül a tavasz ígérete. A tető újra hófoltos, a faágakon megakadva  a fehér foltok, hogy azután friss lehelettel vízcseppé olvadjanak. Ébred a remény, lassan búcsút int a tél. Időnként szürke a horizont, majd átadja helyét a hidegen csillanó napsugárnak. Tavaszi tündérek szárnyukat bontják, a dermedt ágak is lassan életre kelnek. A napsugár tánccal ébreszti az alvó földet.

Teli csodákkal

 Teli csodákkal

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember úgy van
egy teli csodákkal
tüneményes világban,
mint ki csak magára számíthat,
jó esetben a másik emberre,
mint akit hagyott teljesen magára
a teremtő, vagy a jó sors,
mintha bíznia
nem is lehetne másban...
mert vannak dolgok, olyanok,
amikhez a külső segítségre
szükség nincsen, és van,
ami meghaladja a képességeit,
olyankor, mint a gyermek a szülőben,
oly biztosan kéne bízni a segítségben:
dolgokat, amik tűnnek lehetetlennek,
amit az ember bizalmatlanságában
felad a legelején már,
vagy küzd, tudva, hogy tehetetlen,
az erő kevés hozzá,
azokat megoldásra
nagy bizalommal
át kellene adni...
mert talán
csak bízni kéne másban is,
hogy amihez az ember kevés,
abban megsegítheti az a titokzatos,
a hatalmas erő,
ami az egészet összetartja,
csak időt kellene neki adnia,
hogy terelje harmóniába vissza
az összekuszált dolgokat...
mert talán nincsen lehetetlen,
csak a halandónak,
de, ha engedné,
ha lenne türelme kivárni,
ha nem adná föl az elején,
ha bízni tudna, esetleg
lenne segítség:
de talán épp a bizalmatlansága az oka,
hogy a csoda lehetőségét elszalasztja.

2014. február 24.

A szeretet emléke ...

A szeretet emléke ...

 http://youtu.be/wasYNNfnfVE

http://youtu.be/DFIjxZhmyJc

Ráncok

Ráncok

Arcunkon, homlokunkon gyűlnek a múló évek gond-ráncai.

Mi tagadás – elszállt felettünk az idő.

Ezüst szálak csillognak gyérülő hajunkban.

Bolyongunk álmainkban a végtelenben.

Gyertyánk fénye egyre halványabban pislákol, míg csendben ellobban.

Szívünk mélyére zárt emlékekből élünk, az ad némi örömet.

Pár nélkül, gyerekek nélkül telnek napjaink.

Ajándék minden egyes nap, ha fájdalmak nélkül köszönt ránk.

Kiszolgáltatottan

 Kiszolgáltatottan ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nagyon kiszolgáltatott,
ha nincs egy menekülési útvonala,
ha a világ háborúi ellen nincs menekülnie hova:
békében kint az élet szép,
de vihar esetén kell egy biztos otthon,
ahova hazatér...
és van úgy, hogy béke, szeretet
otthon se várja,
onnan már nincs hova bújnia,
ha csak nincs egy rendezett belső otthona,
betérni mindig jó oda,
a legtökéletesebb búvóhely a világon,
az a hely teljes védelmet ad...
azt kellene adni örökül,
hogy arra a bentre vigyázzanak,
hogy oda jó legyen betérni mindig,
mint valaha,
gyermekként a családi házba,
hogy magányosak egyedül se legyenek,
ha belefáradtak a külvilág zajába,
ott mindig megpihenhetnek...
ha nincsen olyan tiszta belső otthon,
végül hontalanok lesznek mindenhol.

2014. február 23.

Csitáry-Hock Tamás - Van a barátság ...

Csitáry-Hock Tamás

Van a barátság...

Két, vagy akár több ember kapcsolata, olykor mélyebb, olykor felszínesebb, inkább haveri. De az örökös kérdés: létezhet-e barátság nő és férfi között. Igen, létezhet olyan kapcsolat nő és férfi között, ami kizárólag a szavakban, gondolatok cseréjében nyilvánul meg, és ez mindkettőjüknek bőven elég. Egyik sem akar a másiktól többet, mint lelkileg, szellemileg épülni, eltölteni néhány kellemes percet, órát. Hiszem, hogy létezik ilyen barátság. Egyetlen kivétel van csupán. Egyetlen eset, egyetlen találkozás, egyetlen helyzet cáfolhatja meg ezt. Létezik olyan érzés, amely kizár mindenféle barátságot nő és férfi között. Ezért van, hogy nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés. Aki ezt mondja, hazudik. Önmagának, és a másiknak. Mert nem létezik ilyen barátság.

Bizakodva ...

Bizakodva ...

http://youtu.be/95gGJZtYZIc 

Leveted szép álmaidat,

felöltöd a hétköznapokat

árad a hajnali fényzuhatag

Az ég és föld is ébred,

kismadarak dala zeng,

lágyan hullámzik az élet

A harmatcseppek felszáradnak

Bizakodva indulsz a napnak

Boldog az az ember ...

Boldog az az ember ...

Értékrendünk

Értékrendünk

Tudod arra gondoltam,
sokszor az ember értékrendje olyan,
hogy a mennyiséget helyezi a minőség elé,
s mert a természetesből kevés van,
(talán pont, amennyi szükséges)
előállítja magának a sokat,
a mesterségeset, igaz,
a belőle készült anyag a testétől,
és úgy is van,
hogy még a lelkétől is idegen...
de azzal ő nem törődik,
a lényeg, hogy sok legyen
akkor is,
ha fárasztó, ha kényelmetlen,
ha lesz allergiája tőle,
ha szennyezi is vele a Földet,
az egyetlen otthonát,
ha a valóditól el is veszi a helyet...
és talán sokszor így van az ember
a szeretettel is,
nincs türelme kivárni, míg egyenként beérik,
futószalagon gyártja a hozzá hasonlót,
a mesterségeset, a nem valódit:
büszkén mutogatja a sokat,
irigylik is érte számosan,
de talán érzi azért titkon,
hogy koldus maradt a sok ellenére is,
az összegyüjtött vagyon nem ér annyit,
mint egyetlen lélekből jövő valódi.

2014. február 22.

Külső világlátás - A vak számára ...

Külső világlátás - A vak számára ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a vak ember mesélni
a külső világ látásáról
tud csak általánosságokban,
a mások által elmondottakból,
de azért nem hiszi azt,
ha elképzelni nem is tudja,
hogy nincsen látható képe a világnak...
és ha az egzotikus országot
ismeri valaki csak hallomásból,
ha nincsenek közvetlen élményei,
akkor az ismereteit másoktól szerzi,
ami az átélésnek, a valóságnak
halvány árnyéka csak...
van sok minden, mit
az ember a világból nem ismer,
ami azért létezik,
amit az ember nem tagad,
tagadják sokan mégis,
hogy itt a Földön léteznének
szigetei a boldogságnak,
ahol megterem a végtelen szeretet...
pedig, a legokosabb tudós,
a legszebben fogalmazó költő,
(mert maga nem járt ott,
mert nem élte meg)
se mondhatja nyugodt szívvel,
hogy azok nem léteznek...
aki pedig megtapasztalja maga,
az talán olyan, ha elmondaná másnak,
mint a vak embernek elmesélni
a csodálatos naplementét:
azt az igazságot számára talán
csak a muzsika közelíti híven.

2014. február 21.

Rejtelem

Rejtelem

 

Arcunkon szaporodó ráncok.

A sors mély barázdákat vésett homlokunkra, szemünkben fénytelenséget.

A szomorúság ránk telepedett. A lámpafényben sokasodnak az árnyak.

Elpihenünk az éjszaka sötétségében, zaklatott álmaink mélyére zuhanva, árván,

magányosan, fájdalmainkat, bánatunkat a jótékony éjszakai sötétséggel eltakarva.

Úgy éld ...

Úgy éld ...

Ifjúkorban ...

Ifjúkorban ...

Tudod arra gondoltam,
mikor az ember az ifjúkort eléri,
a világ szeretete előtte hever, azt reméli,
dehogy is gondolja,
hogy a neki kijárót már megkapta...
s mert azt képzeli, belőle sok van,
nem áll le az apró kis szeretetért,
naívságában nem is gondolja,
hogy az a pici is
valami különleges csoda volna:
ha időnként mégis megáll,
legtöbbször olyankor,
amikor megtéveszti a vágy,
s mert különlegeset remél,
az apró kis virág mellett elmegy...
hosszú utat kell megtenni,
mig rájōn, hogy kincs nincsen,
ami rá várna,
nincs olyan készleten,
hogy az nem jár az embernek,
(ó, mennyi elpocsékolt szeretet)
az élet zűrzavarában észre kell venni azt
apró korában és felnevelni igazivá,
két ember elvehetetlen kincsévé...
de, mert ezt leginkább
az út végén látni,
sok kis szeretet megy halandóba,
és kevésből lesz igazi,
amilyet egyszer megálmodott valaki.

2014. február 20.

Az élet indul ..

Az élet indul ...

A föld alatt lévő magokat átmelegíti a Nap, s ébredezni kezdenek. Elindul bennük az élet, a szeretet melege, és egy kis csíra rügyet bont. A csíra levélkévé, kis hajtássá érik, és kidugja fejecskéjét az éltető Nap felé. Eső öntözgeti a kis hajtást, növesztgeti. A levélkék egyre erősödnek, növekednek. Föld alatt, föld alól, föld felett dobban az élet.

Az élet egyszerű ...

Az élet egyszerű ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet egyszerű, mint a pofon,
míg megmarad valaki a felszínen,
ott csak kisebb,
hamar gyógyuló karcolás érheti,
de ahol a sebek nem mélyek,
ott az örömōk is hamar illanók..
ha az ember merészkedik
az élete mélyebb részeibe,
akkor a belső szervek
nincsenek védve
se a nagyobb örömtől,
se a nagyobb fájdalomtól,
ott már minden élesbe megy...
a legmélyén
már csak a lélekből lehet létezni,
s ha valami használva van,
ha nincsen elrejtve jól
oda, ahol még a madár se jár,
az bizony ki van téve
a használattal járó állandó veszélynek:
de ahol van a legnagyobb a fájdalom szülöhelye,
ott van az igazi boldogságnak is a fészke...
azért aztán talán,
ha valaki az életet a lelkéből éli,
akkor az mélyen sérül,
nem kerülheti el a kínzó fájdalmat,
de a valódi boldogságra
esélye akkor van.

2014. február 20.

Indulj ...

Indulj ...

Csillaggyertyák

Csillaggyertyák

www.youtube.com/watch?v=VMvvfEHksKg

Csendes álmát alussza a város

ezüst holdfény világlik az égi óceánon

csillaggyertyák hunyorognak körötte

az éjszakában álmatlanul sodródom

szellemként járnak az emlékek

felzaklatják fáradt lelkemet

arcomat torzítja az őrült fájdalom

ha régi emlékeimmel találkozom

gyötrő gondolatokkal zuhanva álomba

hogy könnyesen ébredjen a megtört hajnal

Wass Albert - Ne üss sebet ...

Wass Albert

Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt

Egy álom ...

Egy álom ...

 

Álmaink reménye ...

Álmaink reménye ...

Az égbolt éji csendessége,

A ragyogó csillagok fénye

Álmaink szép reménye

Gyengéd érintések emléke

Hangok dallama a végtelenből

A mámortól táncoló lélek

Isten megteremtett ...

Isten megteremtett ...

Tudod arra gondoltam,
Isten az embert megteremtette,
önmaga képére formálta,
egészen biztosan
adott ki a kezéből
minőségi munkát,
s az ember tőle ellesve
tette a géppel ugyan azt,
de hiába, ha az alkotás a legjobb,
mégis, sokszor egyik se olyan,
mint ahogyan
azt a teremtője elképzelte...
s talán az elkövetett hiba
mindkettőnél azonos,
akik, amik nem váltják be
a hozzájuk fűződő reményt,
azok használva
nem rendeltetésszerűen lettek,
s ha valamit rosszul kezelnek,
az előbb, vagy utóbb megbolondul,
össze-vissza cselekszik,
nem pedig a dolgát teszi jól...
a géphez is, az emberhez is
van használati utasítás,
az egyikkel a leírás szerint,
a másikkal szeretettel kell bánni,
s ha azt valaki nem így teszi,
nem mehet vissza reklamálni.

2014, február 18.

Alkony után

Alkony után

A fák ágai között játszott a lemenő nap fénye,

majd hirtelen lebukva vörösre festette a horizontot.

Az este csendes hulláma  elérte a szobát.

Madarak csendes csicsergése szállt a kerten át.

Nyugalom szállta meg szívemet.

Elpihentél bennem, - az emlékeimben.

Gyengéd érintéssel ringatott a rólad szóló gondolataimban.

Az égbolton az óriási holdgömb ezüstösen ragyogott,

és a holdsugár igézetében szemed bársonysugarát láttam

és lágy simogatását éreztem.

Az önzetlen adás

Az önzetlen adás 

Tudod arra gondoltam,
ha nem is igazán sokszor történik,
de azért van úgy, hogy az adás önzetlen,
aminek természetes következménye
a nem elvárt hálának az érzése...
mégis, van úgy is,
hogy rosszul reagál az ember,
mintegy a dolgokat összekeverve
úgy kezdi érezni,
mintha kirabolták volna,
a jogos hála helyett, benne,
a mérhetetlen gyűlölet ébred fel:
miért, hogy a másiknak
adnivalója is van,
miért, hogy ő olyan szegény,
hogy nem képes önzetlenül adni...
pedig nem kell ahhoz gazdagnak lenni,
a valódi hálát felébresztheti
akar egy szívből érkező jó szó is,
ami a kosárban fillér csak,
de mentheti az életét a koldusnak...
ha az ember működik jól,
ha felébred benne a hála,
az akár mérhetetlen is tud lenni,
átcsaphat szeretetbe, különösen,
ha valaki a szeretni képes,
a szerethető énjét ébreszti fel,
nem lehet azzal betelni:
ha az ember jól működik,
benne a hála könnyen
végtelen szeretetté változik.

2014. február 18.