Mi a legszebb a nyárban?

Mi a legszebb a nyárban?

 „Vízben pancsol mindenki, ha teheti.”

Mi a legszebb a nyárban? A Nap, a víz, a sok zöldség, gyümölcs. Az azúrkék égbolt, az aranyló naplementék, de még azt hiszem, a záporok is - és a sok-sok utazás. A tücsökciripelés, a vízparton a békák szerenádja. Az esti tábortüzek hangulata és az úszás, az éjszakai csillaghullás. Színes tarkaság, könnyű lenge ruhák. A kertekben viruló rózsák. Az estékben az a szép: ülsz egy padon, vagy a parton, a tóparton vagy patak parton - Hallgatod a víz csobogását, nézed a vízben visszatükröződő alkonyatot, majd a holdfényt és a csillagokat. Hallgatod a zizegő nádast és fákat, a tücsökszerenádot, a békák beszélgetését, kuruttyolását. A csend hangversenyét. Ámulod a hullámzó vizet, melyet az enyhe szellő fényessé és lággyá fodroz. Ha figyeled, olyan ez a hullámzás, mint mikor finom selyemanyagot magasról elengeded az ujjaid közül és az hullámozva csusszan, visszaverve a hold ezüst fényét. Csillagok ezrei gyúlnak kis csillogó fénypontokként és fénylenek a vízben duplázódva. Maga az égbolt sötétkék bársonylepel, melyből a hunyorgó csillagok és a vén, öreg hold kacsingat és kíséri az andalgó, sétáló szerelmeseket, átölelve selymes fényükkel, suttogva egymás fülébe: szeretlek. Az öreg, susogó fák alatt dallamokként úsznak a szerelem sóhajai. Fényben csillog a víztükör, valóban tükörként veri vissza a vakító sugárszálakat, áttetsző üveggé változtatva, varázsolva mindent. Az éjszakai holdfény meséket, tündérmeséket, titkokat súg. Holdsugárcsipkések az éjszakák.
Ilyennek láttam az éjszaka a horizontot, a holdat, amelyből csak egy sarlónyi hiányzott a kerekdedségéhez.
Míg jöttem haza - a dallamok bennem - az est hatására. A lelkem szárnyalt és arra gondoltam - hamarosan látlak, olvasom soraidat és mennyire szeretlek.