A lélekből jövő szó
Tudod arra gondoltam,
az ember úgy érzi,
hiába a teljesítmény,
ha nincsen közönség,
ha senki nem tud róla
a jóság is vész
kárba,
ha nem látja senki,
értelmetlen felemelni
a mégoly a nehéz
követ,
s az,
verssé formálni az
érzést,
festménybe a szívet
beleadni,
zenébe sírni az
örömöt, bánatot,
ha senki másnak nincs
hasznára,
ha nincsen
visszajelzés,
ha a mű mások számára
el van veszve,
mintha nem is
létezne…
ha a szeretetről nem
tud senki,
ha nincsen közönség,
aki magáénak érzi,
talán még felesleges
is
a maga fájdalmával…
pedig az igazi
az soha se
felesleges,
az mindig hasznos,
a nagy kő növeli
az amúgy is meglévő
erőt,
a jóság
emeli a világ
színvonalát,
a lélekből jövő szó
építi az embert,
azt is, akiben
megfogant,
ha más nem is hallja
azt,
és a szeretet, ami
csak van,
talán megváltoztatja
a hordozója életét
értékesebbé formálja.
2011. aug. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése