Őszi tündérek –
csendes elmúlás ...
Színes őszi fák
felett csípősek a reggelek
Még kék az égbolt, de
ködfátyolos a délelőtt
Sápatagon világlik a
színes lombok között a Nap
Sugarai már nem adnak
éltető meleget
Erdő, mező, rét
sárgul – aranybarna a természet
Bodros felhők
kergetőznek, avarillat száll a légben
Meghervadtak a
virágok, elvesztik szirmaikat
A suhanó madarak
korán elcsendesednek
Őszi tündérek
dalolnak a fákon,-
Arany-bíbor sugárral
érkezik az alkony
Szépek az őszi estek,
de borzongatóak a szelek
Itt-ott maradék zöld
levelek lengenek az őszi szélben. Leszüretelték a fákat, a szőlőket.
Az ősz álmodozva kúszik a lombokon át.
Haldoklik a természet! A hegyek az éggel összeérnek.
Fátyolként borítja be szemeinket, még a földre sugároz a
gyenge fény.
Felhők robognak az
őszülő égbolton, avar illatú szelek sodorják tova.
Halódik a város
nyüzsgő élete. Búcsút intve köszön a tovatűnő, elmúlt nyárnak.
Ezernyi sárga halott,
hulló levél. Őszi szél lengeti a fákat, bokrokat. Kezdetét véve a csendes
elmúlásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése