A Teremtés - Isten műve
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember magát
teremtőnek gondolja
már akkor,
amikor a
„teremtménye”
éppen hogy
megszületik…
mert öntelt az ember,
olyan produkcióra
büszke,
amit csupán
a rendelkezésére álló
akarattal
véghezvinni
nem is tudott volna,
de ami megtörténik,
megtörténhet
az akarata ellenére…
mintha az erdőbe
tévedve
gondolná azt,
hogy a jó levegő
miatta,
az ő csodatevő
képessége által van…
a gyermek,
mikor megszületik,
csupán olyan,
mint a festőnek
az ajándékba kapott vászon,
a produkció
(ha az, már
elhibázott
az első ecsetvonás
is)
a teremtés akkor
kezdődik…
lehet nagyon rossz
képet festeni,
de ha a festő kezét
nem a vágyott siker,
a laikus közönség
elismerése,
hanem a szeretet
vezérli,
van esélye rá,
még ha időnként
mások is alakítanak a
képen,
hogy végül a teremtés
Isten,
és ne az ördög műve
legyen,
hogy a teremtettben a
festőnek,
és végül a világnak
odaadva
a szakértőknek is
örömére legyen,
hogy az alkotás ne a
poklot,
hanem gazdagítsa a
mennyországot.
2011. augusztus 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése