2017. szeptember 13., szerda

A szeretet megszületik



A szeretet megszületik

Tudod arra gondoltam,
az ember inkább elégedetlen,
mint hálás a sorsáért,
pedig lenne sok minden,
ami köszönetet érdemelne,
de a teher rajta annyi,
hogy leginkább csak a súlyt érzi,
ha néha a fejét egy kis hála felüti,
az ész gyorsan lebeszéli,
mintha mindig csak sötétben bolyongana,
fáradságos munka nélkül
soha semmit nem kapna,
de van úgy, hogy váratlanul
az embert átjárja a hála,
magához ölelné a sokszor szidott világot,
pedig a világ semmit nem változott,
ami történt, benne történt,
amikor a szeretettel vált eggyé,
a felé áradó,
és a benne ébredő szeretet hatására,
mintha váratlanul eljönne a hosszú,
álmatlan éjszaka után a mesés,
napsütéses virradat,
mintha a sötét felhők eloszlanának,
mintha egy másik világba csöppenne,
akkor mindenért hálát érez az ember,
nem csak az áldott napsugárért,
nem csak a felé áramló szeretetért,
hanem érthetetlen módon
lesz hálás azért,
ami az övé,
amit nem mástól kapott,
és mégis,
mint egy különleges ajándékot,
úgy fogadja,
ha benne a szeretet megszületik,
akkora változás az,
mintha hirtelen fordulattal
a sötét, a nyirkos hidegből
érkezne simogatón meleg világba.

2010. június 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése