A szeretet megszületik

A szeretet megszületik

Tudod arra gondoltam,

az ember inkább elégedetlen,

mint hálás a sorsáért,

pedig lenne sok minden,

ami köszönetet érdemelne,

de a teher rajta annyi,

hogy leginkább csak a súlyt érzi,

ha néha a fejét egy kis hála felüti,

az ész gyorsan lebeszéli,

mintha mindig csak sötétben bolyongana,

fáradságos munka nélkül

soha semmit nem kapna,

de van úgy, hogy váratlanul

az embert átjárja a hála,

magához ölelné a sokszor szidott világot,

pedig a világ semmit nem változott,

ami történt, benne történt,

amikor a szeretettel vált eggyé,

a felé áradó,

és a benne ébredő szeretet hatására,

mintha váratlanul eljönne a hosszú,

álmatlan éjszaka után a mesés,

napsütéses virradat,

mintha a sötét felhők eloszlanának,

mintha egy másik világba csöppenne,

akkor mindenért hálát érez az ember,

nem csak az áldott napsugárért,

nem csak a felé áramló szeretetért,

hanem érthetetlen módon

lesz hálás azért,

ami az övé,

amit nem mástól kapott,

és mégis,

mint egy különleges ajándékot,

úgy fogadja,

ha benne a szeretet megszületik,

akkora változás az,

mintha hirtelen fordulattal

a sötét, a nyirkos hidegből

érkezne simogatón meleg világba.

2010. június 23.