2017. szeptember 13., szerda

Szemembe fésült fények



Szemembe fésült fények

Illatos szél zenél a falombok között,
Köszöntve vidám hangulatban a reggelt.
Szemembe fésüli a napfény sugarait,
Mosolyt varázsolva fáradt életemre.
Simogatja szívemet a szeretet érzése,
Mely nélkül sivár, halott lenne éltem.

Csöndemben is mindig rád gondolok,
Betakarva szívemet az éj bársonya.
Árnyék és fény bolyong az álmok között,
A pillanatok játszanak a végtelen időben.
Titkos szálak kötik össze lelkünket,
Egymás emlékeiben élünk mindörökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése