Szemembe fésült
fények
Illatos szél zenél a
falombok között,
Köszöntve vidám
hangulatban a reggelt.
Szemembe fésüli a
napfény sugarait,
Mosolyt varázsolva
fáradt életemre.
Simogatja szívemet a
szeretet érzése,
Mely nélkül sivár,
halott lenne éltem.
Csöndemben is mindig
rád gondolok,
Betakarva szívemet az
éj bársonya.
Árnyék és fény
bolyong az álmok között,
A pillanatok
játszanak a végtelen időben.
Titkos szálak kötik
össze lelkünket,
Egymás emlékeiben
élünk mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése