Kézen fogva - a gyerekkorba ...

Kézen fogva - a gyerekkorba ...

 https://www.youtube.com/watch?v=hd9u1rS5zEg

Tudod, arra gondoltam,

hogy mi egymástól különbözünk,

de abban mégis nagyon hasonlítunk,

hogy valamiben

az átlagtól különbözünk mindketten,

nem, ne hidd,

nem gondolok valami különleges adottságra,

hanem, mire is? talán arra,
hogy felnőtté az ember,
nem az évek multával válik,

hanem,

mikor elfelejt gyereknek lenni,

először kézzel-lábbal tiltakozik,

aztán lassacskán kiüresedik,

később az elvárásoknak
megfelel tökéletesen,

úgy, hogy eggyé válik velük,

minél könnyebben tanul,

annál hamarabb,

annál teljesebben sajátítja el

a felnőttség mesterségét,

színész,
aki azonosul a szerepével,

végül elfelejti, hogy mindezt
az élet iskolájában tanulta,
amivé lett, azzá válik,

Te viszont úgy játszottál,

mint aki tudja tökéletesen,

mint aki egy pillanatra se felejti el,

hogy játszik,

Te felnőttet játszottál,
néha azt,
hogy felnőtt játszik gyereket,

s közben átmenet maradtál

a felnőtt,

és a gyerek között,

hagytál egy kis esélyt magadnak,

én is kiüresedtem,

viszont a gyengeségem miatt,

mert hogy képtelen voltam tanulni,

rossz színész,

vagy csak rossz megfigyelőként

nem kezdtem el alakítani,

tudatlanul álltam az útelágazásnál,

akkor jöttél Te, aki észrevette,

hogy én nem játszom,

én valóban közömbös vagyok,

hogy te engem látsz,

nem a belőlem lett színészt,

az felkeltette a figyelmedet,

s hogy figyeltél rám,

már olyan közömbös sem voltam,

visszasétáltunk kézen fogva

a gyerekkorba,

az ártatlan szerelmek korába.

2009. 06. 19.