2017. szeptember 18., hétfő

Aki szent ...



Aki szent ...

Tudod arra gondoltam,
hogy aki szent, az vajon
szentnek születik,
vagy azzá lesz az idő során?...
és talán inkább azzá válik,
mert ugyan a gyermek ártatlan,
mint ahogyan a szent is,
de hogy szent-e, valódi,
akkor derül ki,
amikor kiállja a próbát,
ha a bűnnel találkozik …
a szent talán attól szent,
hogy benne a szeretet annyi,
ami által nem tud hozzáférni
a gonosznak a csábítása,
történjék bármi is körülötte,
a gyermeki ártatlanság
megmarad benne…
talán épp ezért
a szentek népszerűek
életükben
nem mindig lehetnek,
ellenérzést a másságuk kelthet,
vagy nézik bolondnak őket,
ha a madarakkal beszélgetnek,
vagy őket meg, azért utálják,
mert velük a madarak szóba állnak,
mert velük a farkasok
kezes bárányok…
mintha akaratlanul is, folyton
a többiek orra alá dörgölnék,
hogy ők, a többiek, milyen gyengék…
a szentséggel talán együtt jár
a másképp látás,
a szeretet
elveszi a képességet,
hogy a rosszat
a maga valójában vegyék észre,
mert akiben nincs ott a gyűlölet,
az magyarázatot
a rosszra is a szeretetből merít,
úgy pedig a rossz létezni megszűnik…
de talán a szentségét könnyen elveszíti,
aki a világot a maga valójában,
(nem csak a szereteten át)
szörnyű valójában meglátja,
feketének látva
 a világot szeretni nem lehet,
akkor megszűnik az ártatlanság,
vele megszűnik a szentség.

2011. július 05

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése