Aki szent ...
Tudod arra gondoltam,
hogy aki szent, az
vajon
szentnek születik,
vagy azzá lesz az idő
során?...
és talán inkább azzá
válik,
mert ugyan a gyermek
ártatlan,
mint ahogyan a szent
is,
de hogy szent-e,
valódi,
akkor derül ki,
amikor kiállja a
próbát,
ha a bűnnel
találkozik …
a szent talán attól
szent,
hogy benne a szeretet
annyi,
ami által nem tud
hozzáférni
a gonosznak a
csábítása,
történjék bármi is
körülötte,
a gyermeki
ártatlanság
megmarad benne…
talán épp ezért
a szentek népszerűek
életükben
nem mindig lehetnek,
ellenérzést a
másságuk kelthet,
vagy nézik bolondnak
őket,
ha a madarakkal
beszélgetnek,
vagy őket meg, azért
utálják,
mert velük a madarak
szóba állnak,
mert velük a farkasok
kezes bárányok…
mintha akaratlanul
is, folyton
a többiek orra alá
dörgölnék,
hogy ők, a többiek,
milyen gyengék…
a szentséggel talán
együtt jár
a másképp látás,
a szeretet
elveszi a képességet,
hogy a rosszat
a maga valójában
vegyék észre,
mert akiben nincs ott
a gyűlölet,
az magyarázatot
a rosszra is a
szeretetből merít,
úgy pedig a rossz
létezni megszűnik…
de talán a szentségét
könnyen elveszíti,
aki a világot a maga
valójában,
(nem csak a
szereteten át)
szörnyű valójában
meglátja,
feketének látva
a világot
szeretni nem lehet,
akkor megszűnik az
ártatlanság,
vele megszűnik a
szentség.
2011. július 05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése