A gyerekember olyan ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a gyerekember
olyan,
ha a vágya nem
teljesül
ordít, és toporzékol,
esetleg kérlel szép
szóval,
tehetetlenségébe,
kudarcába
bele nehezen törődik,
ha már kipróbált
minden trükköt,
előbb, vagy utóbb,
lemond a megkívánt
játékról…
a gyerek valódi
felnőtté akkor válik,
amikor benne a
szeretet megszületik,
a szeretet, amelyik
hatalmas,
és attól olyan
megnyugtató,
hogy az ember neki
elhiszi,
minden könnyebb lesz
vele,
még akkor is
mindenható erejében
bízik,
ha nem ér célhoz, azt
gondolja,
a szeme téved, a
szíve téved,
minden, és mindenki,
téved az egész világ,
mert az nem lehet,
mert az képtelenség…
pedig sokszor
legyen a szeretet
bármekkora,
nem művel csodát,
nem, az nem lehet,
azt gondolja,
az igaz szeretetnek,
az igazságnak
egyszer
győzedelmeskednie kell,
és nem visít, és nem
toporzékol,
csak szép lassan a
szomorúság beléköltözik,
a világ legnagyobb
fájdalma lehet az,
mikorra elhiszi végre
maga is,
szeretetének ereje
hiába hatalmas,
ha nincs, aki
befogadja otthonába.
2010.06.21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése