A szeretetben - a két lélek is ...
Tudod arra gondoltam,
mikor két ember
megszereti egymást,
test a testet,
gondolat a gondolatot,
kezdetben az érzés
forró,
mint húsleves,
amelyik készült most,
de ha hamar nem fogy
el,
és nem is tartják
melegen,
ha nem vigyázzák,
bizony kihűl a
tányérban,
a finom forró
ennivalóból
csak egy kellemetlen,
zsíros,
ehetetlen lé lesz…
sokszor így hűl ki
a szeretet is,
ha nem is olyan
gyorsan,
nem is olyan
látványosan,
a jéghideg először
csak
röpke fuvallatként
éri,
az ember észre sem
veszi,
nem is gondolja,
több ilyen hideg
szél,
és végül áldozat
lesz maga a szeretet…
sok kis apró csalódás
hűti,
mikor az ember
levetkőzi
a magára erőltetett,
sokszor igen szűk
ruhát,
előbuggyan a csúnya
háj,
vagyis az
őszintétlenség,
az irigység, az
álnokság,
és minden,
ami csak gyengéje az
embernek,
az első fuvallatnál
még észre se venni,
a
hőmérséklet-különbség fel akkor tűnik,
amikor már a
langyosság érezhető lesz,
de a szeretet nem
húsleves,
hogy felmelegíteni
lehessen,
lassan, megfontoltan
hűl ki,
a folyamat hosszú,
talán ezért
visszafordíthatatlan,
így van ez sokszor,
amikor a test szereti
meg a testet,
a gondolat a
gondolatot,
a látszat a
látszatot…
de ha a szeretetben
a két lélek is
egymásra talál,
az a forró valóság,
amit le nem hűthet
semmilyen fagyos
fuvallat.
2011. aug. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése