A fájdalom ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek
befogadni a hangot,
meglátni a
külvilágot,
érezni a hideget,
meleget,
az érintést,
mindenre külön szerve
van,
ezek a csatornák
jónak és rossznak,
örömnek,
és bánatnak a közvetítői,
de a sok között
van egy olyan érzés,
amihez nem ér fel az
ész,
amit nem lehet
pontosan
meghatározni,
nem tudható se a
helye,
se a születésének az
ideje,
váratlanul kerül elő,
mintha a vak hirtelen
látna,
a süket hallani
kezdene,
azt tudható róla,
hogy egyszerre fáj
is,
miközben örömteli is,
hogy valahol belül
van,
de kifelé is
sugárzik,
a testet lelket
átjárja,
mintha a szeretet
érzékszerve
az egész ember lenne,
mindent megváltoztat,
a szép vele szebb
lesz sokkal,
a naplemente
leírhatatlan,
szívhez szólóbb a
muzsika,
az érintés általa
a legfinomabb
simogatás,
de amikor fáj, nagyon
fáj…
mindez olyan
különleges,
tőle kicsordul
a könny is,
hol az örömtől,
hol pedig a
fájdalomtól.
2011. június 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése