Mint a napsugár ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a világon talán
olyan
a valódi,
és a mesterséges
kapcsolata,
mint a gyönyörű
szépségkirálynőé,
ki győztesként
kocsikázik végig a városon,
és a koszos kis
cigánylányé,
akinek a koszból, és
a rongyokból
ki, csak a fekete, a
csillogó szeme ragyog,
és aki tátott szájjal
bámulja
a szépek között a
legszebbet…
tekintve egymásra
egyik se gondolná,
hogy egy kis víz,
és egy kis szappan,
talán egy ruhacsere
megmutatná a valódi
szépet,
mindketten a másikon
ámulnának,
mivel előtte,
egymásra nézve
egészen mást láttak…
mint a szép kis
cigánylány
sötétben is ragyogó
szeme,
úgy ragyog ki a
hazugság mellett
az igazság,
a valódi az mindig
megmutatkozik,
világít,
mint ahogy a cigány
lány fekete szeme,
még akkor is,
ha nincs is magával
tisztába,
ha magát megmutatni
nem is akarja,
csak van, mint a
napsugár…
a jóság, a szépség, a
bölcsesség „szeme”
kiragyog időnként a
hamisság mellett,
talán rongyokba csak
azért rejtőzik,
hogy az találja meg,
aki őt keresi, aki őt
szereti.
2011. aug. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése