Ujjlenyomatok
Tudod arra gondoltam,
milyen különleges
csoda,
hogy ahány a világon
az ember,
annyi az
ujjlenyomata,
szinte
elképzelhetetlen,
mint az,
hogy minden ember
egyedi,
mindegyikben más,
de különleges csoda
lakik,
mondják…
de az a szemnek nem
látható,
egymásra az
emberek
hasonlítanak nagyon,
és nem csak a
külsejükben,
inkább szürkék,
mint különlegesek,
inkább a tömegnek
részei,
mint egyediek,
megismételhetetlenek…
de hát különösebben
az ujjak se
különböznek,
a különbözőségek
a felületes szemnek
láthatatlanok,
sokat foglalkozott
vele az ember,
míg rájött,
a lenyomatból kettő
nincsen…
talán az ember is,
mikor a világra
érkezik,
bimbója egy
ismeretlen virágnak,
s mert senki nem
ismeri,
benne mi rejlik, nem
sejti senki,
milyen virág lesz,
ha egyszer kinyílik,
így a legtöbb bimbó
ugyanazt a kezelést
kapja,
pedig szüksége van
más bánásmódra
a liliomnak, a
tavirózsának,
az izlandi
zuzmónak...
s ha egy bimbót,
legyen bármilyen
különleges a virága,
de nem úgy öntöznek,
nem úgy alakítanak,
mint ami a
legtökéletesebb számára,
soha sem fog
kiderülni róla,
hogy ő egy egyedi,
egy különleges virág,
amelyik
megismételhetetlen,
amelyikből,
mint az
ujjlenyomatból
a világon csak
egyetlen van,
s mert használati
utasítás nincsen hozzá,
a jó kertész nem
tehet mást,
mint szerető szemmel
lesi,
mi a jó neki,
teljes szépségében
mitől bontakozik ki.
2011. június 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése