A szeretet otthona
Tudod arra gondoltam,
az ember a helyét a
világban
nehezen találja,
miközben állandóságra
vágyik,
a változatosság
gyönyörködteti,
egyiknek ez, a
másiknak az jutott,
de mindkettő a
másiktól elirigyli
a tökéletesnek látszó
állapotot,
talán, mert egyik se
az igazi,
egyik se a cél, a
végső,
útközben van
mindkettő …
sejti is talán,
hogy mire vágyik
titkon,
de olyan
elérhetetlennek tűnik,
mintha vágyakozna nem
létező után,
magának sem
meri bevallani…
gyönyörködjön a
változatosságban,
keresse nyugalmát az
állandóságban,
igazán jól magát
sehol sem érezi,
az egyikben hontalan,
a másikban elszürkül
hamar…
de ez a
bizonytalanság
addig csak talán,
addig a vágyódás
másik helyzet után,
míg el nem ér a célig,
a világban, míg
a valódi helyét
meg nem találja,
míg nem találkozik
a végső
szeretettel...
akkor már magát nem
érzi
se otthontalannak,
se szürkének,
mert olyan otthon a
szeretet,
amelyiknél színesebbé
az életet
még a változatosság
sem tehet.
2011. június 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése