Bohócok ...
Tudod arra gondoltam,
ha valaki a fejét,
és az egész szívét
a bohócságnak adja,
hivatásául azt
választja,
az biztosan szereti
az embert,
az embert, úgy
általában…
úgy lehet,
ha az a szíve vágya,
hogy csalogasson
a sok szomorú arcra
mosolyvirágot,
a boldogság
legmagasabb fokának
képzeli azt,
ha, mint más a
sziklából vizet,
ő a mosolytalan arcra
mosolyt tud
varázsolni…
de mint tudjuk,
a bohócok mégse
boldogok,
talán, mert rájönnek
közben,
hogy amit tesznek,
olyan,
mint éhezőnek enni
adni,
majd a tehetetlenség
okán
a sorsára hagyni…
látja a mosoly
sorsát,
ahogy vége az előadás
leolvad az arcokról,
így hát ő se lehet
boldog,
talán, mert egy ember
tömegeket nem
lakathat jól,
talán csak egynek
lehet az élete
mosolygósabb tőle,
akit mélyen megérint
a szeretete,
mint ahogy a bohócot
is
boldoggá,
csak egyetlen ember
mosolya teheti.
2011. június 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése