2015. június 29., hétfő

Az igaz barátság



Az igaz barátság


Az igaz barát nem kételkedik, hanem remél.
*
Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

Szívdobbanások



Szívdobbanások



(Kedvesemnek)

Szótlan üzenetek lélekszárnyakon
Szívdobbanások minden pillanata
Sóhajok, vágyak a végtelen úton
A távolság, s hiányod fájdalma
Felém nyújtott kezed lágy érintése
Aranyló szemed simogató fénye
Lelkünket összefonó szeretete
Szívünkben a boldogság lüktetése
Ezt jelented nekem Kedves
Mert TE vagy az Élet – maga.

Csak a szeretet ...



Csak a szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
talán az ember
azért kiismerhető nehezen,
mert nem lehet általánosítani,
azt mondani, hogy az ember ilyen,
de talán, ha mással nem is,
önmagával
lehet párhuzamba állítani,
s egy dologból
következtetni a többire…
aki hűtlen kicsiben,
hűtlen az a nagyban is,
aki  hűtlen az egyikben,
hűtlen lesz a másikban is,
aki hűtlen családhoz,
hűtlen a baráthoz,
hűtlen a hazához,
nagy valószínűleg
 hűtlen lesz a társhoz is,
s aki mindenkihez,
hűtlen az magához is,
mert a hűtlen,
aki a hűséget nem ismeri,
az nem egyvalakihez,
hűtlen az általában,
hiába is szeretnék mások,
aki ilyen, az nem változik,
a természete ez neki,
aki egytől elvesz,
elvesz mástól is,
hiú remény,
hogy valaki kedvéért
majd másképpen teszi…
olyan csoda kéne ahhoz,
hogy az emberi természet
megváltozzon,
mint hogy a sziklából
egy mozdulatra víz fakadjon,
és az a csoda,
ami az embert önmagából
gyökeresen kiforgatja,
csak a szeretet lehet.

2011. ápr. 05.

A derült nyáréjben



A derült nyáréjben

Kettévált utunk, szétfújt a szél
a felhők között lángoló nyár
a lombok árnya ad enyhülést

az égbolt ezernyi ezüstforgácsával
az éj sötétjében mécsesként pislákol
közöttük lámpásként a vén telihold

rózsák illata a légben barangol
öleli szívemet szelíd érintéssel
szerenádot ad a madarak csicsergése

a derült nyáréjben az új szép világom
tündéri bájjal szememre szór álmot..

Ha belénk költözik a nyár



Ha belénk költözik a nyár 


Tudod arra gondoltam,

van úgy az ember életében,

hogy beléköltözik a nyár,

de nem akármilyen ám,

olyan,

ami a nyarak közül is a legtökéletesebb,

amikor eső is van,

napsütés is, a kelleténél se több,

se kevesebb, csodásak a nyári esték,

és a nappalok is azok,

a természet mindent megtesz azért,

hogy adjon boldogságot,

a fák a gyümölcstől roskadoznak,

valamiért a kártevők is elkerülik,

ez olyan állapot,

ami az irigylésre méltó…

de mégsem felhőtlen a boldogsága,

mert az eső rosszkor esik mindig,

azt se tudja,

a rengeteg terméssel mit kezdjen,

szeretné tartósítani a sok jót,

fél nagyon,

kincse,

hogy inflálódik időközben,

lehetne,

de mégse boldog az ember…

és van úgy is, hogy bele a hideg,

a legrosszabb fagyos tél költözik,

amikor megdermed minden,

 a lelkét is érzi fagyosnak,

mintha már élni se élne,

beköszönt a halála minden jónak,

lejjebb nem is lehetne már,

mikor kibújik egy szál hóvirág,

nem több, csak egy hófehér,

gyenge száron remegő,

bármikor elveszthető

picinyke öröm,

sokat nem jelent,

a tél még ki tudja meddig húzódhat,

de attól az apró kis virágtól

az ember kap annyi örömöt,

hogy mellette elbújhatnak

a gazdag rokonnak

ajándékai a nyárnak…

csak egy szál hóvirág,

se illata, se gyümölcse,

csak épp van,

talán azért,

hogy tőle felengedjen,

ha csak egy rövid időre is

az emberben

a hideg, a halott tél.



2011. május 30.

2015. június 23., kedd

Wass Albert - Az idő ...


Wass Albert
 
„Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb- rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”

2015. június 21., vasárnap

Élet, - szív ...

Élet, - szív ...


Emlékeink szálán ...



Emlékeink szálán …

Kutatjuk a múltat, emlékeink szálán.
Keressük utunkat, mégis sokszor járunk tévúton
Fájó az élet, jajgat a lélek, sajog a szív.
*
Simogatnak az emlékek
Dédelgetik lelkünket, az álmokban elkísérnek.
Velünk vannak rejtelmes titkokkal, pillanatainkban.
Némán suhannak, különös fényeket, árnyakat adnak.
Olykor elgondolkodunk sorsunkon.
Vágyunk mindig a szeretetre, az érzésekre, olykor a csendre –
Örökre megmaradva a bennünk élő emlékekkel – múltunkkal.  

A szeretet független



A szeretet független 

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet független,
nem attól marad életben,
hogy mit tesz a másik, annak,
akit szeretnek,
azért, hogy a szeretetet
magának megtartsa,
nem kell különleges dolgokat tennie,
az már az övé akkor is örökre,
ha a csillaga rossz helyre vezeti,
a szeretetet a bajban el senki se veszíti,
ő a legjobb kapaszkodó,
amikor az embert magára hagyja mindenki,
a szeretet akkor is ott áll mellette,
mindig lehet rá számítani:
szabadon megtehet bármit,
a szeretet nem követel,
az a szeretet az övé akkor is,
ha rosszul dönt,
ha egyszer már hozzá tartozik
elvehetetlen, nem lehet visszavenni,
másnak adományozni...
az egyetlen biztos pont az életben,
ő maga oktalan,
így aztán okkal se hagy magára senkit,
és mégis,
bár nem fenyeget elvesztésssel,
aki szeret,
akit szeretnek úgy tesz mindent,
hogy a másikat ne érje fájdalom
az angyalok általa születnek:
ő a legszelídebb, nincs a kezében ostor,
mégis övé a legnagyobb hatalom.


2014. június 20.

Csitáry-Hock Tamás - Egyetlen szó ...




Csitáry-Hock Tamás
Egyetlen szó …




Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni, nem lehet így átadni. Csak szóban. Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond.

2015. június 17., szerda

Szemed lángjába



Szemed lángjába

Tisztán láttalak a holdfényben,
szikrázó, csillogó szemedet.
Kezed leheletnyi érintése
felkorbácsolta érzéseimet …
Ahogy a fák közül kiértünk,
arcomba csapott a hideg szél.
Csókod, ahogy körbefont,
egész lényem beleremegett …
Az érzés kicsordult szívemből,
ahogy a Hold fénye átölelt,
az idő hihetetlenül száguld,
ha veled együtt lehetek.

A szimbólumok - a szeretet ...



A szimbólumok - a szeretet melegségére emlékeztetnek

Tudod arra gondoltam,
a világ, amiben élünk, egy,
ugyan az a jelképrendszer,
és mégis kétféle,
mintha együtt lenne benne
a mennyország és a pokol,
két hely, hová bekerülni
van lehetősége mindenkinek,
a szeretetlenségé az egyik,
a másik a szeretet világa,
ugyan azok a tárgyak,
és mégis mást jelentenek…
az egyikben a kés
 gyilkolásnak a szimbóluma,
békés evésé,
alkotásé a másikban,
mert abban a világban,
a szeretet világában
gyilkolás nincsen,
nem is az jut róla
az embernek eszébe,
ugyan az a dolog emlékeztet
a szeretetlenség világában
a perverzségre, az erőszakra,
a másik kifosztására,
míg a szeretet világában
mindez nem létezik,
ott nincs perverzió,
nincsen erőszak,
ott ember az embert
nem zsákmányolja ki,
ott csak egybeolvadás van,
a szimbólumok soha sem másra,
mint a szeretet melegségére emlékeztetnek.

2011. április 01.

Wass Albert - Hajnali nyomok



Wass Albert

Hajnali nyomok


Látom: ma erre jártál,
nyomot hagytál a harmatos gyepen.
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen!


Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.


Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.

A szeretet - boldogság ...

A szeretet - boldogság ...



A szeretet tündérszigete



A szeretet tündérszigete

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember haza
csak kevésszer érkezik,
nem a külső, a belső otthonába…
ritkán találkozik a csendben
valódi önmagával,
így nem is tudja,
hogy mi az,
ami a legfontosabb számára,
mit vinne magával oda,
ha az egy lakatlan sziget volna…
hogy tisztán lásson,
ahhoz kell a csönd,
hogy megtudja,
oda,
abba a csöndbe
akaratlanul is
magával mit vinne,
háborút, vagy békét,
gyűlöletet, vagy szeretetet,
jól érzi magát
a maga teremtette lakásban,
vagy fél tőle, fél a csendtől,
mert kiderül,
nem otthon,
hanem hadszíntér,
mert elő
a gyűlölet fegyverei kerülnek,
nem másért,
csak mert az a legfontosabb,
azért, hogy azt viszi magával…
és van olyan,
akinek a  csöndje
 valódi otthon,
ahová, mint legfontosabbat,
 csak a békét,
és a szeretetet viszi,
ahová menekül a csatazaj elől,
ahol megpihen,
mert az a csönd
valódi otthon,
a békesség,
a szeretet tündérszigete.

2011. aug. 10.