2017. szeptember 23., szombat

Az álmok, emlékek világa ...



Az álmok, emlékek világa ...

Az alakomon  kinézve – a háztetők felett – alkonyodik. Kellemes homályt von körénk a derengés, gyertyaláng lobog az asztalon, a szoba mélyén lámpa ontja arany fényét. Halkan duruzsol a kályha, ontja lilás fénnyel melegét.
Csendesen telik az este, a mécsesek fénye öleli lelkünket. Távolról harangszó zeng.
A Hold magasan kacsingat az égen, csillagok sziporkáznak a végtelen óceánján.
Susog a láng, pattog a gyertya szikrája. Kis fénynyelvek lengedeznek felette, és a fények dallama, zenéje szárnyal.
Titokzatosság, sejtelem – utolsó lobbanásig – az éjben.
Elnyugszik a város, az álmok világa száll a földre, az emberek szívébe, átölelve a tegnapot, az új nap reményét hozva.
Csendesség terül körénk, tovább zengve lelkünkben a dallamokat.

Emlékek sora körülöttem
Álmomban füstként gomolyognak
Szívemben, lelkemben emléktüzek
Kérlek gyógyítsd fájó sebeimet
A csillagok az éjben reszketnek
Jöjj hozzám el – új reményben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése