Neked tárolom el ...

Neked tárolom el…

A faágak között átszűrődő, aranyló a napfény. Finoman fújdogál a szél. Arcomat a szélnek fordítom, élvezem a tó felől érkező friss illatokat. Fenyő és boróka illatát fújja felém. Különleges, mesés ez az illat.
Fejem felett elszáll egy gólya, csendesen ereszkedik le a tóra. Kis gólyák hangja hallatszik, ahogy örömükben üdvözlik őt. Távolabbról egy madár vijjogó hangja szól. Kristálytiszta illatú a levegő. A tó víztükrét borzolja a szél, hajladoznak a part menti bokrok, fácskák.
Madarak szárnycsapásai hallatszanak, és a víz csobbanása, mikor egy-egy béka fejest ugrik, meg-meg riasztva a nádasban búvó madarakat.
A virágokon tarka pillangók lebegnek, a fűben nyüzsgő bogár-rovar- élet zsong.
A körülölelő mező felől friss széna illatát hozza a szél, keveredve a víz illatával. A tó vizében fickándoznak a halak.
Gyönyörű ez az évszak és olyan csodálatos érzés kerít hatalmába. Bármerre nézek, mindenütt a természet csodái, az élet jelei láthatók. A fákon, bokrokon a zöld sok-sok árnyalata található. Arcomon mosoly fut át.
Rád gondolok, Neked tárolom el szívembe a látottakat, az élményt, hogy átadhassak belőle.

S képzeld - eddig még nem is láttam erre felé mókust. A fejem felett, mint egy igazi légtornász, suhan a fák ágain. Ezeket a természeti dallamokat küldöm Neked a szél, az érzések, a gondolataim szárnyán szerető ölelésemmel.