Reszket a lelkem
Enyém volt minden
mosolyod,
Rózsát szedtél nekem
csokorba
Most sárguló
leveleket nézve,
Élek nélküled bús
magányomba
A lábam is régen
elfáradt,
Vándorbottal sem
tudok már járni
Az őszi avarban
gurulva
Élem életem –
boldogtalanságban
Szívembe nyilall a
szomorúság,
Reszket a lelkem a
fájdalomtól,
Közönyösen a múló
időben
Nyugtot lelve az
álmokban csendesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése