Emlékszel?
Szíveinktől egymás
felé induló érzéseink
Emlékszel?
Mikor nem találtalak
útkeresésemen, mikor értelmetlenné vált minden.
Te egyszer csak felém
nyújtottad kezed, új reményt, új értelmet adtál életemnek.
Emlékszel?
Ígérted, hogy soha többé
nem engedsz el, hogy az utunk végén vársz rám.
A lelkem része vagy,
hogy egymáshoz tartozunk.
Emlékszel?
Míg szívünk dobog,
egymásért vagyunk, egymást erősíti a szeretetünk,
hogy egymás nélkül
semmivé válik az életünk.
Nagyon szomorú a
szívem, - lelkem zokog a széllel – olyan múlandó minden.
Csak Te és én: az
emlékek , ami bennünk van: a változtathatatlan.
Ami marad – bennem –
Benned – az ÖRÖK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése