Időben és térben
Felhők mögé bújik a
Nap, így köszön el a nappaltól.
Alkonypírban ég a
horizont.
Megérkezik az este.
Sötétbársony takarót fest fölénk.
Felragyog az
esthajnalcsillag.
Szemedben is
csillagok fénylenek.
Különös álmok rabja
vagy.
Eltűnnek az árnyak,
pihenni térnek a csillagok, s a Hold.
Az égi óceánon
áttörnek a fények,
lélegzik a hajnal,
madarak dallama szárnyra kel.
A titkok
szétfoszlanak.
Bennünk új remény
születik: egy új nap.
A csendből ritmusosan
dobban szíved.
A Nap arannyal öntöz
meg és a szellő szelíden simogat.
Arcodon mosoly,
szemedben öröm.
Összeférceled az eget
a földdel, indulsz tova, - időben és térben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése