Az öröm
Tudod arra gondoltam,
hogy talán az ember
azért nem boldog,
mert az örömmel,
ha találkozik,
mindjárt el is
fogyasztja,
küldi
egy feneketlen
gyomorba…
azért,
hogy jól nem lakik
tőle soha,
ahogy lenyelte
tátaná a száját,
a következő falatért,
s ha rögtön nincs
utánpótlás,
folytatódik az
éhezés,
ott, ahol az előbb
egy pillanatra
megtévesztően
abbahagyta…
a boldogsághoz az
embernek
az örömből
folyamatosan kéne
kanalazni,
meg is tesz érte
mindent,
de mert feneketlen
gyomrot
nem lehet jól
lakatni,
nincs a világon
energia annyi,
éhezik az ember az
örömre,
mint aki soha nem
evett belőle...
(a pillanat öröme is
a múlté)
pedig talán tévedés,
hogy azt a gyomrot,
amit lehetetlen, azt
kéne jól lakatni...
a hiány,
az éhség valódi
központja
talán egészen máshol
van,
talán a lélek éhezik
a szent mannára,
a számára
hasznosítható táplálékra,
az igaz szeretetre…
ha egyszer jól lakik
vele
a fél egész lesz,
az üresség megszűnik,
és elégedett az
ember,
a mindig,
a mindennel
elégedetlen,
még akkor is,
ha az a gyomor,
ahová kerülnek az
örömök,
éhen marad sokszor.
2011. aug. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése