2018. október 31., szerda

Táplálék a gondolat


Táplálék a gondolat 

Tudod arra gondoltam,
az emberi életnek
az egyik tápláléka
a gondolat,
vele folyton jól kell tartani,
no nem a gyomrot: az agyat…
de talán,
amivel útközben
találkozik az ember,
az már virágba borult
más kertjében,
azért, hogy fogyasztja
a mesterséges, egészségtelen,
emészthetetlen gondolatokat…
egyet sokáig forgat,
ízlelget, akár ki is köphetné,
de ha egyszer nem talál jobbat,
annál az ártónál sokáig megmarad…
pedig talán gondolat
a világon sok van,
még mag formájában,
amiért csak nyúlni kell,
s jó helyre ültetni,
gondozni,
vele elbabrálni hosszan,
hogy kinyíljon, hogy virágot hozzon...
de mert nem könnyű felismerni,
nem nagyon foglalkozik vele az ember…
az élet,  jól megfigyelve
valójában
nem valami szépséges,
sokszor elég riasztó tud lenni,
még ha idővel a halandóságot
a halandó úgy ahogy meg is szokja…
de talán az életnek ez a formája
még nem az élet maga,
inkább bebábozódott hernyó csak:
ami, segítségével a szabad,
a mindentől független
szeretetnek:
gyönyörű pillangóvá változik…
az a pillangó nem rest
 a sok várakozó mag közül
megkeresni a neki valót,
hogy ápolja, gondozza,
legyen belőle szépséges,
valódi gondolatvirág...
a szeretet által világra jött élet
vigyázz jól,
hogy a kertje méltó legyen,
teremjenek
valódi virágok,
valódi, még ha sokszor
szerény gondolatok.

2012. július 18.

Szerettem volna


Szerettem volna

Szerettem volna boldog lenni
Mégis olyan sokat kellett szenvedni
Pedig apró dolgoknak tudok örülni
Hittel, szeretettel, a világ felé fordultam
Simogattak és biztattak szép szavakkal
A szívem már acélba öltözött
A fájdalom mélyen belém költözött
Már hinni sem merek neked
Pedig olyan jó simogató szereteted
Annyira vágyom, hogy fogd a kezem
És még kicsit örülhessen szívem.
Öröm-kristálycseppeket adhasson szemem

2018. október 11., csütörtök

Lélek és test


Lélek és test

Tudod arra gondoltam,
a lélek és a test
ketten összezárva együtt
olyanok,
mint a bilinccsel összekötött
rabok,
rabok, akiknek akaratuk,
szilárd hitük szerint
az útjuk másfelé vezet…
az egyik menne jobbra,
a lélek test nélküli útjára,
vissza az óhazába, gondolva:
csak arra lehet az előre,
de a kolonc miatt
nem képes haladni,
visszahúzó erőként
ott liheg a másik…
aki esküszik
az ellenkező irányra,
a testnek egyedül üdvözítő útjára,
mint aki meg van győződve róla,
biztos, hogy az előre arra van,
így nem haladnak tapodtat sem...
de ha együtt leülnének ketten,
és megbeszélnék nyugodtan,
melyik az az út,
amelyik visz előre biztosan,
akkor az utazás
lehetne értelmes is…
s a lélek talán
megy is a test után
arra az útra,
amelyikre az szeretne:
egy feltétellel,
ha őt ki nem hagyja semmiből,
helyet követel
minden gondolatban,
szóban
és cselekedetben…
attól lesz igazán emberi,
ha működik a test
és a lélek együtt,
s talán biztos, hogy egyedül
a közös út visz előre .

2012. július 17.

"Szerelmem!" - Járt és járatlan utak


„Szerelmem!”
 - Járt és járatlan utak

Itt őrlődök egyedül …
minden nap Téged várlak, minden éjjel úgy alszom el,
hogy érezlek magam mellett.
Érzem ölelésed, tested forróságát – ahogy hozzám bújsz.
Szerelmesen és összefonódva alszunk el.

Ezer évig mehetnék, járt és járatlan utakon,
akkor se feledném, amit már megtaláltam.
Megtaláltalak Téged és nem akarlak elveszíteni.
A semmi közepén remegett lelkem, amikor találkoztunk.
Mégis, amikor karjaidban fekszem és simogatsz,
nem akarok mást, csak lenni!”

„Nem tudom mi ez, de jó nagyon””

Az óceán végtelensége


Az óceán végtelensége
Tudod arra gondoltam,
talán az emberi szemnek
legcsodálatosabb látványnak
az óceán végtelensége…
és úgy tűnik, hozzá hasonló
sehol sem található,
de mert a szennyezett világban
nem marad semmi ártatlan,
a legtisztább is beszennyeződik:
a hatalmas, a milliónyi lakónak
életet adó lehet akár mérgező,
élet helyett halált osztó,
paradicsom helyett temető…
szennyezett világban,
akarva akaratlan,
beszennyeződik minden,
s hiába, hogy áldozat,
a bűnben ártatlan,
szenny közelében minden
elveszíti tisztaságát,
s válik gyönyörködtetőből
messzire kerülendővé …
de mit beszennyez a szeretetlenség,
azt megtisztítja,
érintetlenné teszi
a szeretet újra,
legyen az óceán,
vagy akár az ember…
csodálatos dolog
a születés ártatlansága,
de talán annál is csodálatosabb,
látványnak is lenyűgöző
az a különleges csoda,
amit tisztító erejével
a szeretet művel.

2012. július 16.

Varázslatok


Varázslatok



Mikor rám telepednek a csendes éjszakák, hideg szárnyukkal beborítanak a törékeny,
szinte kimondhatatlan érzések.
Csípős, hideg csendes a világ. Tiszta az égbolt, a távolban sziporkázó csillagok,
a Hold ezüst fátyolba burkolózva árnyként oson a dermedt éjszakában.
Borzongva bújok takaróm alá. Lelkem zaklatott.
Mérhetetlen vágy fog el utánad.
Mikor így előre törnek lelkem mélyéről az érzések, minden pillanatom olyan mély érzelemmel töltődik fel. Könnyes, merengő szemeim mögött – szívemben az emlékek zenéje .
Jó volna átölelni – álmodozom közelségedről.
Most messze vagy tőlem, - csak szavaimmal, gondolataimmal ölelhetlek. Lelkemmel szárnyalhatok, - repülök Hozzád a szívemben lévő legcsodálatosabb érzéssel.
Sokszor megjelenő szemeid simogató ragyogása, mosolyod varázsa, arcod vonásai, - mozdulatok, - pillanatok.. Kezed érintésére vágyom, - szíved dobbanását érezni kívánom.
A szívemben halkan szóló – lágy melódiák, - lelkem zokogó, tűnődő sóvárgása..
Hajnalig tartó virrasztásaim, - hívó, - kérő szavaim.
Édes emléked szelíd varázsa.
A szívem csordultig van az irántad érzett szeretettel.
Mindig Feléd, - Hozzád visz az utam.
SZERETLEK!

A gyümölcsfa


A gyümölcsfa  

Tudod arra gondoltam,
a gyümölcsfa minden energiáját
 gyümölcse érlelésére fordítja,
de az embernek
a legfontosabb teendője mellett
van más sok,
ami elveszi a beéréstől az erőt…
sokszor a csillagász
készíteni kényszerül horoszkópot,
s tovább az lesz a fő irány,
ha azzal hatalmas sikert arat…
és akinek a torkában
kincs apró jele van,
de vágyik a gyors népszerűségre,
az a tömegek kedvére énekel,
a tömegek igénytelen igényére:
talán dalával
értő közönség elé kerülni
nem fog,
ha energiát
az érésre nem fordít,
soha se tudja meg,
milyen különleges
gyümölcs lehetett volna belőle,
ha az érlelésre fordítja
a sok elaprózott energiát…
az ember a siker reményében,
a népszerűség iránti vágyában,
szeretetéhségében,
nem ad időt valódi önmagának sem,
hogy sokszor fájdalmak közepette
 kibújjon a száraz magból,
hogy csodálatos kinccsé váljon…
mert egészen biztosan
sok lehetőség rejlik az emberben,
kinek ez, kinek az
de mindben benne van a lehetőség
a legcsodálatosabbra,
virágba boruló önmagára, amit,
mint minden valódit
nem a tömegek,
csak az annak
a szerető szakértője lát meg.

2012. július 14.

Tündöklő ezüst Hold


Tündöklő ezüst Hold

Láttad Kedvesem a Holdat az égbolton?
Tündökölt. Óriási volt és igazi ezüstgömbként világított,
teljes nappali fénybe borítva a kertet.
Sokáig kint álltam és figyeltem. Csodálatos volt.
Majd később, ahogy az ablakom látószögébe ért, fénye vonzott, csalogatott...
és olyan csend volt. Szinte szellemies.
A máskor főút felől átszűrődő neszek is elhallgattak most,
beburkolóztak a Hold fényruhájába. Valahogy nagyon mély volt ez a csend.
A Hold körül - tele volt szórva az égbolt millió kis csillaggal.
Mint a tűz szikrák csillogtak, sziporkáztak, mintha kacsingatnának.
Csoda, ha nem tudok ilyenkor aludni?
Hogy az éjszaka teli van csodákkal, varázslatokkal? - és
ezekben a csodákban benne vagy, itt vagy minden pillanatban, minden kis
csillagszikrában és a vén öreg Holdban és az egész végtelenben - az én
végtelen szeretetemben ..

Az akaraterő


Az akaraterő

Tudod arra gondoltam,
hogy az akaraterő
sok mindenre használható,
az ember képes vele feljutni
a legmagasabb csúcsra is,
és úgy is van,
hogy hatalmas akarata erejével
erőszakot tesz az életen:
a békésen csordogáló folyót
kiborítja
az isteni szeretet medréből,
az bármennyire is kapaszkodna,
 tereli új csatornába,
a gépek ember alkotta világába…
akinek van hozzá ügyessége,
az előállítani képes
a majdnem tökéletes gépet,
amihez alapanyag
az istentől levő ember…
tökéletes a gép,
de gép mégiscsak,
saját gondolatai nincsenek,
csak annyira képes,
amennyit belé programoztak…
 egyszer elromlik
a legjobb szerkezet is,
akkor viszont hatalmas,
visszafordíthatatlan
kárt tud okozni…
s ha ügyetlen kezek babrálják,
 az legnagyobb akarat ellenére is
belőle csak egy silány,
semmire se jó szerkezet lehet,
amelyik hamar visszaüt…
az eredeti,
az isteni mederbe pedig
visszakerülni nem könnyű,
a gép, hogy újra emberré legyen
kell hozzá nagyon sok
igaz, türelmes szeretet.

2012. július 13.

2018. október 10., szerda

Szendergőn ...


Szendergőn …

Félhomály a szobámban
Szendereg velem az álom is
Szellemként jár a szél a függönyön
és az ablakon át jajongva
Gyertyáim lángja táncol az estben
gondolatban Veled - a lelkemben
Szállok a képzelet szárnyán
lebegek sokszor az álom és ébrenlét határán
Ez az idő, amikor nem fájnak a sebek
csak az árnyékok és a fények lebegnek
arcod van előttem: szemed ragyogó arany fénye
a szád sarkában ott bujkál a mosoly, talán
azért, hogy kicsit felvidíts, vagy valami másért?
Kezem tartod a kezedben - védelmezően
Az álom tengerén úszom és lebegek valóban
Hozzád a lelkemben hazaértem

2018. október 7., vasárnap

Ha az élet elég hosszú


Ha az élet elég hosszú

Tudod arra gondoltam,
ha az élet elég hosszú ahhoz,
hogy legyen idő rá, alatta
(nyomása alatt)
tanulni lehet
nagyon sok mindent,
a történések sokasága
segít a tájékozódásban,
sok öröm és fájdalom vezethet
a világ, az ember megismeréséhez…
dolgok,
amik egytől egyig
mind nagyon fontosak,
az éleslátásban segítenek,
s ha a számok arányait vesszük,
talán több a rossz, mint a jó benne,
csak azokat véve figyelembe
 az élet nem rózsakert…
de ha az ember visszatekint
élete domborzati térképére,
azt láthatja,
hogy a sok nagyon fontos,
már-már hatalmas
hegynek hitt dolog
csak hegynek sem nevezhető
alig dombocska,
jelentéktelen
a szeretet kiemelkedő
hegycsúcsaihoz képest...
de talán mégis szükséges,
mint a fény mellé a sötét,
hogy az ember észrevegye
a szeretet
emberfeletti hatalmasságát,
istent voltát:
hogy mennyi felesleges
fájdalom érte az életben,
mert messziről nézve
 minden fájdalom,
amit szeretetlenség okoz
eltörpül a szeretet
égig érő csúcsa mellett.

2012. július 12.

Álmok tengere


Álmok tengere

Éjszaka ül a városon,
csak a csend bolyong álmodón
Magára borítva köpenyét,
hideg lehelettel leszáll az éj
A horizont bársonyán csillagfény,
ezüst holdfény az ég végtelenén,
szárnyaló lelkek az álmok tengerén

A megtalált szeretettel


A megtalált szeretettel

Tudod arra gondoltam,
az ember élete attól rossz,
hogy összehasonlít,
önmaga sorsát állítja
másokéval párhuzamba:
kik nála szebbek, jobbak,
szerencsésebbek és okosabbak…
de máris fordul a kocka,
a rossz is válik jóra,
ha önmagát nálánál csúnyábbhoz,
rosszabbhoz, pechesebbhez,
butábbhoz hasonlítja:
onnan nézve, az ő,
az egyáltalán nem vidám
élete
egészen elfogadható,
ó micsoda boldogság,
több se kell annál…
de talán hasonlítgatni
értelmetlen dolog,
se ez, se az nem valóság,
ami fáj, az fáj,
az öröm pedig öröm
nézve bárhonnan,
a lényeg
az úgy is láthatatlan…
amin nem lehet javítani,
azt kell elfogadni,
sírva, vagy örömmel,
de azért abban hinni szabad,
hogy valójában
ez a valóságnak az előszobája,
ami lehet jól kipárnázva,
és lehet kényelmetlen is,
de ha belép a szobába
az addig kívül várakozó,
akkor
a megtalált szeretet birtokában
minden egyértelművé válik,
minden, ami más
kerül lejjebb:
ott van az ember
azon a magaslaton
ahonnan az élet a legszebb.

2012. július 11.