Az eső ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az eső áldás...
de vajon tényleg
áldás az eső?
persze, hogy az,
de az esőnek is két
arca van,
az egyik fele a
teremtő maga,
a másik pedig,
még ha az égből jön
is
nagy csapás,
pedig az eső ugyanaz,
önmagában
se nem rossz, se nem
jó,
a lényege, hogy
milyen a hatása,
árt a földnek, vagy
használ,
mosolyt, vagy könnyet
csal az orcára,
megtanulta az ember,
hogy a nap sugara
éltető, ha jó órában
éri,
bajt hozó lehet
máskor,
az ember sok mindent
megismer,
sok mindent megtanul,
idővel azt is
megtapasztalja,
az életet sok minden
alakítja,
hogy nem mindig jó a
jó,
és nem mindig
büntetés a rossz,
néha egy
jelentéktelennek tűnő szó
mindent átrendez,
a pillanatnyi rossz
egyszer hozhat
szerencsét,
mint az iskola, olyan
az élet,
benne a diák az
ember,
aki önmagának tanul,
de mint a türelmetlen
nebuló
a miértet nem mindig
érti,
tiltakozik,
ha a tananyag nehéz,
sok mindent
feleslegesnek gondol,
sokszor meglógna a
nehéz óráról,
mert még
tapasztalatlan,
nem tudja, szüksége
mire van,
mi viszi előre az
úton,
ami abban a
pillanatban feleslegesnek,
tehernek tűnik,
hosszútávon lehet a
hasznára,
néha küszködve,
az iskolát
összeszorított foggal járja,
de megér minden
fáradságot,
ha az anyagot
megtanulja,
ha végül jól
vizsgázik
önmagából önmagának.
2010.június18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése