2017. szeptember 25., hétfő

Máté - boldog névnapot!

Aranyos Mátécska!
 
 
Nagyon sok szeretettel köszöntünk névnapodon!
 Jó egészséget, boldogságot, sok örömet kívánunk Neked! 
Millió puszival!

Minden szeretet


Minden szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
hogy talán mindegyik szeretet,
ami szeretetnek indult,
az valódi, igaz szeretet,
és ha két oldalról támogatják,
van esélye a túlélésre,
minden szeretet hasonló egy kicsit,
a váza szeretetére,
mert szép, mert kecses,
mert értékes,
megszeretik a vázát is,
de szeretni még nem elég,
meg is kell óvni,
késő bánat,
ha az asztal szélén felejtik,
ha huzatot csinálnak neki,
ha a szél leveri…
a szeretetre is,
mint arra a törékeny vázára
kell vigyázni,
és az nem másé,
az a a felelőssége
a szerető szívű embernek,
vele hogyan bánik…
ha ketten vigyázzák,
hogy megmarad,
nagyobb az esély rá,
de ha egyszer róla
azt gondolják,
tenni semmit se kell érte,
hiszen törhetetlen,
akkor az életének könnyen lesz vége,
eltörik, szemétbe kerül,
mint az-az értékes,
de darabjaiban értéktelen,
összeragaszthatatlan porcelán.

2011. aug. 16.

2017. szeptember 23., szombat

Minden percemben, minden pillanatommal ...



Minden percemben, minden pillanatommal…

 

Kereslek szememmel, gondolataimmal
minden percemben minden pillanatommal
ölellek a ragyogó, azúrkék ég minden selymével,
a kellemes lágy szellő érintésével, simogatásával,
a szavaimmal, őszinte igaz érzéseimmel
Kívánok erőt magamnak,
hogy a naplementében, a nyári kellemes éjszakákban
a gondolataim szárnyra kapjanak,
hogy eljussanak Hozzád az üzeneteim, az érzéseim
hogy a  madarak dalukkal minden új napban örömet nyújtsanak

A szeretet - álom ...



A szeretet - álom ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet olyan,
mint az álom,
és talán úgy igaz,
hogy sok mindenben hasonlít,
de sok mindenben
a kettő egymásnak ellentéte…
mindkettő élet az életben,
a nappali létnek
és az éjszakai álomnak
látszólag egymáshoz nincsen köze,
két külön álló történet,
az egyik a valóság,
másik az álom
az  álomtalan világban,
de a szeretet talán a valóság
a szeretetlen világban…
minden éjszakai álom
egy külön epizód,
a szeretet egy vége láthatatlan
folytatásos történet, külön,
egymástól független epizódokból
a szeretetlenség világa áll…
az álomban, ha látszatra
egyedül fekszel az ágyadban,
még se vagy egyedül,
sokszor tömeg vesz körül,
és nincsen egyedül az se,
aki szeret,
ha látszólag egyedül van is,
de a lelke otthonában,
mint egy csodás álomvilágban
ott van láthatatlanul is a másik…
az álom nem számon kérhető,
érte az ember nem felelős,
mint ahogy nem számon kérhető
a szeretet sem,
se az álomnak se a szeretetnek
nem lehet akarattal véget vetni,
megállj-t parancsolni,
a szeretet álom,
de talán ébrenlétnek ő a valódi,
az igazi álom vége a felébredés,
a valódi szeretet talán nem is véges.

2011. aug. 30.

Oson a Hold



Oson a Hold

Leszáll a bíbor alkony,
a horizont szélesen kitágul
Esthajnalcsillag kél
Az árnyak is megnyúlnak,
az ég sötétbársony tengerén
Ellobbannak a sugarak,
elcsendesednek az éji neszek
Hallgatagon oson a Hold,
az álmok mélyén lelkünk elpihen

Míg szikra van ...



Míg szikra van ...

Tudod arra gondoltam,
ha valakinek,
miközben forgatja,
recseg-ropog a nyaka,
az a rossz mellett azt is jelenti,
hogy még forgatni tudja,
ami bizony öröm,
a teljes mozdulatlansághoz képest…
hogy a fa,
amelyik megbetegszik, az él,
s míg él, esélye van a gyógyulásra,
még ha van úgy is,
hogy csak a csoda segít…
míg nem áll be
a mozdulatlan közömbösség,
míg az élet nedvei keringenek,
vele bármi megtörténhet…
hogy a kínzó fájdalom
jele az életnek,
hogy amikor gyűlöl az ember,
az azt mutatja,
hogy tud érezni,
hogy az érzés nem halt ki,
aki gyűlölni tud,
annak még van esélye arra,
hogy meggyógyul,
hogy egyszer
a mélységből a magasra kerül,
kinek a szárnya betegszik meg,
annak esélye van a repülésre...
míg él az ember,
minden megtörténhet vele,
akkor is, ha fájdalmas,
ha könnyebb lenne nélküle…
de ha már nincsen érzés,
ha magára hagyta a lélek,
ha már minden mindegy,
ha már semmi se fáj,
ha gyűlölni se képes az ember,
mert az érzés halt meg benne,
akkor már esélye sincs a szeretetre,
akkor hiába a napsütés,
hiába a nyári zápor,
hiába a legjobb gyógymód…
de míg az érzés pislákol,
ha még szikra van,
addig remény is,
hogy belőle,
akár egy csoda folytán,
még nagy tűz is lehet.

2011. aug. 28.

Titok



Titok


Az érzéseket: tekintettel, - érintéssel, - mozdulatokkal
tudjuk kifejezni, - ha „ott” van mellettünk, aki felé
irányulnak ezek az érzések. Ha viszont távol van
tőlünk, - csak szavakkal … A szavak azt fejezik ki,
amit mondani szeretnénk vele – és az a szó, hogy
    „HIÁNYZOL”, -
nekem mindenképpen azt fejezi ki, amit jelent
számomra …

Kosárnyi szeretet



Kosárnyi szeretet 
(Szeretet-kosár)

Tudod arra gondoltam,
ha valaki elindul egy úton,
ami olyan,
hogy ember se közel, se távol,
jól érzi magát egészen
a természet madárcsicsergő csendjében,
megcsodál egy-két,
az ember terjeszkedésének
áldozatul nem esett különleges virágot,
megízleli, tán még jól is lakik
a magát íncsiklandozóan kínáló szamócából,
veszedelemre nem gondol,
ahol nincsen senki, ki bántaná ott,
de egy rossz lépés,
és a mennyország helyett jön a pokol,
séta helyett a mély szakadék…
különösebb baja nem történik,
csontja nem törik,
csak visszaút nincsen,
csak épp kijönni nem képes...
egy ideig kiabál, habár tudja,
 teljesen hiába,
végül megadja magát,
feladja,  várja már a véget,
mikor arra téved
egy hozzá hasonló csavargó,
észreveszi, kötelet küld neki,
már csak erő kell, de nagy,
az éhes, a fáradt embernek,
hogy megragadja,
hogy kihúzza…
és van úgy is, hogy az ember
jól-rosszul éli az életét,
mikor váratlanul
jön egy mély szakadék,
ahol egyedül van,
ahol tudja biztosan,
se a jó szándék, se a pénz,
se semmi nem segíthet,
a magánytól a lelke éhezik,
mikor váratlanul arra jön a másik,
aki a csak neki szedett  friss,
hibátlan szeretettel megkínálja…
nem könnyű nyúlni érte,
hisz az éhezésben szegény lelke
ment össze, szinte maroknyira,
de ha mégis megpróbálja,
a kosárnyi szeretet
vele csodát tehet.

2011. aug. 26.

Az álmok, emlékek világa ...



Az álmok, emlékek világa ...

Az alakomon  kinézve – a háztetők felett – alkonyodik. Kellemes homályt von körénk a derengés, gyertyaláng lobog az asztalon, a szoba mélyén lámpa ontja arany fényét. Halkan duruzsol a kályha, ontja lilás fénnyel melegét.
Csendesen telik az este, a mécsesek fénye öleli lelkünket. Távolról harangszó zeng.
A Hold magasan kacsingat az égen, csillagok sziporkáznak a végtelen óceánján.
Susog a láng, pattog a gyertya szikrája. Kis fénynyelvek lengedeznek felette, és a fények dallama, zenéje szárnyal.
Titokzatosság, sejtelem – utolsó lobbanásig – az éjben.
Elnyugszik a város, az álmok világa száll a földre, az emberek szívébe, átölelve a tegnapot, az új nap reményét hozva.
Csendesség terül körénk, tovább zengve lelkünkben a dallamokat.

Emlékek sora körülöttem
Álmomban füstként gomolyognak
Szívemben, lelkemben emléktüzek
Kérlek gyógyítsd fájó sebeimet
A csillagok az éjben reszketnek
Jöjj hozzám el – új reményben

A szeretet - ajándék



A szeretet - ajándék

Tudod arra gondoltam,
az élet talán ajándék valóban,
csak éppen háló, nem pedig hal…
sok minden elfér ebbe a hálóba,
minden, amit gondol fontosnak,
vagyis minden,
amit belőle az ember megszerez…
valójában mind ajándék,
amit azzal a hálóval kifog, kifogott,
hiszen élet nélkül nem lenne semmije,
a hálótól várja a sikert,
miközben neki kellene ügyesnek lennie…
azért a háló telik,
időnként a tartalma cserélődik,
ami megrozsdásodott,
ami kiment a divatból,
ami az értékét
az idő folyamán elveszítette,
az kerül a szemétbe…
végül sokszor szidja,
mindenért a hálót okolja,
csalódik a világban,
csalódik az emberben,
és talán az út végére,
az üres hálót meglátva,
talán önmagában …
de ha a háló alján
csodás igazgyöngyöt talál,
aminek az értéke nagyobb
az összes összegyűjtött,
s végül a szemétbe került kacatnál,
ha ez a gyöngy,
vagyis a szeretet a hálóban benne van,
az mindenért kárpótol,
az ember úgy érzi,
ezért az ajándékért,
ezért a hálóért
érdemes volt a világra érkezni.

2011. aug. 23.

Hittel a szívemben



Hittel a szívemben

Árnyékok mélysége mögött
gyertyaláng fénye lengedez
Az élő hit belakja szívemet,
az érzés öleli lelkemet
Elkopott szavak reszketnek
halk melódiák felett

A szeretet csodája



 A szeretet csodája

Tudod arra gondoltam,
ha a koldus, aki összetákolt, sötét
kunyhóban tengeti az életét,
jutna hatalmas vagyonhoz,
ha lenne gazdaggá,
azt le tagadni se tudná,
 a fény a kastélyából
messzire világítana,
minden arra járót
elkápráztatva…
ha tovább éhezne a sötétben,
hiába lenne a vagyona,
csak szegény maradna…
összetákolt kalyibában éhező koldus
a szeretetlen lélek is,
ahonnan nem árad a fény,
ahol kívülről is meglátni,
belül éheznek rég...
de ha egyszer a koldus
hatalmas vagyonhoz jut,
le se tudná tagadni a gazdagságát,
a fényért,
ami belőle kiárad,
a gazdagságért
sok koldus lenne az irigye,
mások megéreznék
a szeretet kisugárzását,
és képzelnék valami különleges lénynek …
de talán olyanok is lennének,
akik azt gondolnák, van remény,
ez az ember olyan volt, mint én,
az ablakán nem áradt ki a fény,
és lám, előfordult vele a csoda,
a szeretet által gazdaggá lett,
s ha vele megtörténhetett,
talán a csoda
velem is megeshet,
az összes közül a legnagyobb,
a szeretet sötétből is kiragyogó csodája.

2011. aug. 20.

Reszket a lelkem



Reszket a lelkem

Az elmúlásod gyengévé tett
Emlékeidből élek tovább
Látlak mindig a végtelenben
Hiányod fájdalma lelkemben
Te voltál, - csendesen elmúltál
Örökké benne élsz a szívemben
Könnyeim folynak a viaszkönnyekkel
Lehajtom bús fejem, s tekintetem
A párás, ködbe belevesznek
A reszkető, fájó érzések.

A mű születése



A mű születése

Tudod arra gondoltam,
mire megszületik egy mű,
vele sok minden történik,
a születések körülményei különbözőek,
mint ahogy az eredmény is más lesz…
a festmény, ami elkészült,
csak abból az örömből,
abból a fájdalomból születhetett,
más előzménynek
más a következménye…
ha valaki egy művet
feltétel nélkül megszeret,
akkor a születése körülményeit is szereti,
mert az a létezésének a története,
az az ő előzménye…
az ember folyamatosan születik,
fájdalmak és örömök alakítják,
történik vele sok jó, és sok rossz,
sok öröm, és sok fájdalom,
sok minden, ami büszkeségre,
ami szégyenkezésre ad okot…
a dolgok,
amik vele történnek,
azok is a szülei,
mert az ember azután is,
hogy a világra érkezik,
folyton alakul,
születik az események által,
más szülőkkel, más eseményekkel
egészen más ember jött volna a világra…
ahogy hozzátartozik a festményhez a múltja,
együtt érthető, és együtt szerethető,
úgy az ember is a múltjával egész,
és ha valaki valóban megszereti,
az szereti a szüleit is,
mert az a keverék, azok a színek
azok,
amik őt,
a szerethetőt
világra segítették,
fájdalomnak
és örömnek
jóságnak és rosszaságnak az eredménye,
hogy megszülessen az a kép,
megszülessen az az ember,
akit majd önmagáért,
múltjának eredményeként
 valaki megszeret.

2011. aug. 19.
Mi ketten és fórum

2011. aug. 19.