Megpihenni ...
Ég és föld szépségei
mindig rabul ejtenek,
de csak sodródom az
élet óceánján árnyakban,
fényekben szállva
tova az égbolt gomolygó felhőivel.
Szememben mosollyal
vagy könnyekkel,
szívem csordultig titkokkal
telve vagy üresen,
A horizont köntöse
alatt állva az új nap reményküszöbén,
a csönd mélységeiben
– az áldott földön
– megpihenni a végtelenben - megöregedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése