Otthontalanság

Otthontalanság

Tudod arra gondoltam,
hogy nem feltétlen boldog ember az,
akinek van jól fűtött meleg lakása,
de összehasonlíthatatlanul jobb a sorsa,
mint az utcán, otthontalanul élő társának,
aki védtelen, aki ki van szolgáltatva
az idő viszontagságainak, akit az eső áztat,
kit álmában a meleg paplan helyett
a váratlanul lezúduló fagyos hó ölel,
ki hiába is fut, a vihar elől
hova menekülnie nincsen:
a van és a nincs közti különbség mérhetetlen...
a szeretet is olyan, mint az otthon,
a boldogság nem feltétlen garantált,
de, aki vele rendelkezik, azt a fagyos,
a békétlen, sokszor kegyetlen világ,
ha utol is éri,
annak mindig van hova menekülni,
melege a bánatban megvígasztalja,
rendületlen hitet ad újra, meg újra,
nem lehet zuhanni akkorát,
hogy hagyna lent a sárban...
kivert kutya a sorsa annak,
akinek nem jut éltető menedék,
mindegy is az, hogy saját,
vagy más hibájából lett szeretetlen,
hogy eljátszotta, vagy mások vették el tőle
az egyetlen menekülési lehetőséget,
látva őket, az otthontalanságukat,
a szív majdhogynem megszakad.

20123. nov. 23.