Az ősz fanyar illata
Aranyló faleveleket
sodor a szél.
Fel-felkapja,
táncoltatja,
meg-megáll egy-egy
gondolatra.
Majd tovasodródik és
megnyugszik az avarban.
Nemrég a lombokon
táncolt arany-zöldben.
A horizont tengerén
felhők fodrozódnak,
ködös pára száll a
kert felett.
Az ősz fanyar illata
száll a végtelenben.
Múlóban az ősz, bár
még a Nap
gyenge fénnyel
simogat.
Levetkőznek a fák és
minden,
mi eddig ragyogó
volt, lassan,
csendesen belesajdul
a télbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése