Tudod arra gondoltam,
ha egy dobozt a mesterember elkészít,
azon már javítani nem igen lehet,
végleges a formája, véglegesek a méretei,
s ha a nyitját senki nem ismeri,
megmarad dísznek,
vagy ha használják,
nem épp rendeltetésszerűen,
s ha mozgatásra zörög is benne valami, hogy mi,
csak azt tudja meg, akinek van hozzá kulcsa...
az ember is, mint a doboz,
elkészül egy idő után,
már nem lesz jobb,
csak kopik, csak öregszik,
ami rossz volt rajta ifjan,
az csak rosszabb lesz mindig:
az idő csak kárára van a doboznak...
de, talán, benne elrejtett a teremtő valamit,
csak egyetlen kulccsal lehet hozzájutni,
az igaz szeretet nyitja csak ki,
a ha egyszer a csoda megtörténik,
a szezám kitárul, az addig rejtett kincsek,
mint valami guruló igazgyöngyszemek
megállíthatatlanul csordulnak kifelé...
a kincs talán ott van minden dobozban,
de nem mindenki találkozhatott a sajátjával.
ha egy dobozt a mesterember elkészít,
azon már javítani nem igen lehet,
végleges a formája, véglegesek a méretei,
s ha a nyitját senki nem ismeri,
megmarad dísznek,
vagy ha használják,
nem épp rendeltetésszerűen,
s ha mozgatásra zörög is benne valami, hogy mi,
csak azt tudja meg, akinek van hozzá kulcsa...
az ember is, mint a doboz,
elkészül egy idő után,
már nem lesz jobb,
csak kopik, csak öregszik,
ami rossz volt rajta ifjan,
az csak rosszabb lesz mindig:
az idő csak kárára van a doboznak...
de, talán, benne elrejtett a teremtő valamit,
csak egyetlen kulccsal lehet hozzájutni,
az igaz szeretet nyitja csak ki,
a ha egyszer a csoda megtörténik,
a szezám kitárul, az addig rejtett kincsek,
mint valami guruló igazgyöngyszemek
megállíthatatlanul csordulnak kifelé...
a kincs talán ott van minden dobozban,
de nem mindenki találkozhatott a sajátjával.
2013. december 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése