Az ember élete
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember élete olyan,
mint egy út, kisebb,
nagyobb emelkedőkkel,
időnként gödrökkel tarkítva:
vannak rövidebb szakaszok,
(eleinte több,
egyre kevesebb később)
amikor úgy érzi,
hogy vannak szárnyai,
de a Földtől messzire
akkor se tud rugaszkodni,
ha hajtóanyag nincsen,
a kiinduló pontra
visszatér gyorsan...
és vannak gödrök,
amikből előbb,
vagy utóbb kimászik,
de megszokható, valójában
feledhetőn szürke minden...
az életet megrontani hosszan
a kölcsönös gyűlölet képes,
mikor a tüzet ketten
táplálják egymásnak,
kialkudni nem engedik,
a pokol tüze az,
az ember a másiknak izzítja,
de hamar vissza is kapja,
a pokol tüze soha nem hűl ki,
mert a gyűlölet ébren tartja...
ahogy van égető tüze
hogy az ember élete olyan,
mint egy út, kisebb,
nagyobb emelkedőkkel,
időnként gödrökkel tarkítva:
vannak rövidebb szakaszok,
(eleinte több,
egyre kevesebb később)
amikor úgy érzi,
hogy vannak szárnyai,
de a Földtől messzire
akkor se tud rugaszkodni,
ha hajtóanyag nincsen,
a kiinduló pontra
visszatér gyorsan...
és vannak gödrök,
amikből előbb,
vagy utóbb kimászik,
de megszokható, valójában
feledhetőn szürke minden...
az életet megrontani hosszan
a kölcsönös gyűlölet képes,
mikor a tüzet ketten
táplálják egymásnak,
kialkudni nem engedik,
a pokol tüze az,
az ember a másiknak izzítja,
de hamar vissza is kapja,
a pokol tüze soha nem hűl ki,
mert a gyűlölet ébren tartja...
ahogy van égető tüze
a gyűlöletnek,
ami a pokol maga,
úgy a szeretetnek van
simogató lángja.
el az se alszik,
ha kölcsönös, ha az egyik
életben tartja a másikét,
s amíg az a tűz ég,
azt megszokni nem lehet,
az a mennyország az embernek.
ami a pokol maga,
úgy a szeretetnek van
simogató lángja.
el az se alszik,
ha kölcsönös, ha az egyik
életben tartja a másikét,
s amíg az a tűz ég,
azt megszokni nem lehet,
az a mennyország az embernek.
2013. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése