Adjon örök
nyugodalmat
Karjaiban elringatott
az álom. A szoba homályából, a függöny résein át kinézek a csillagszórta
égboltra, a holdfényes udvarra. Fájó életem pillanataiban elgondolkozva – az
emlékeken..
Pilláinkon, s szemünk sarkában
könny. Távol sodródunk egymástól. Szomorú arccal bánatos szívvel állunk.
Mosolyod előttem, simogatod lelkemet. A te szemedet látom a csillagfényben.
Minden harangszó érted szól, a nappalok és éjszakák váltakozásában adjon neked
örök nyugodalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése