Az ösvény végén ...
Elfeledhet már a
világ,
de a szív sosem feled
Lelkem örökre szenved,
megriadva és rémülten
a végtelenbe futva
Éjszaka és nappal
sajog,
csupa rejtély a
sorsunk útja
Az ösvény végén ott a
végzet,
nem feledek amíg élek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése