Lehetetlen ...

Lehetetlen ...

Tudod arra gondoltam,
lehetetlen szeretni mindenkit,
és talán még jó is az, hiszen
az keserves dolog lenne nagyon,
az egész világ terhét
kínszenvedés lenne hordani,
mert talán a szeretet
egyik félreismerhetetlen jele,
hogy aki szeret,
az a másik nehézségét,
a másik fájdalmát érzi magáénak...
az ember sokszor hiába is akarja,
azt se tudja szeretni, akit illene,
már-már muszáj lenne, van úgy,
hogy taszít, akihez vonzódni kellene,
ellene nem tehet, hiába minden:
talán úgy,
ahogy a mágnes nem tehet
a vonzása, a taszítása ellen...
hiába az akarat,
mindenkit szeretni nem lehet,
kevesebb talán
azzal mégsem lesz a világ,
ha közben az ember
nem csak nevében az,
de benne az Emberség ott van...
ha nem is szereti a másikat,
még akkor is, ha az idegen,
még inkább, ha közelében van,
de emberként teszi a dolgát,
akkor is szebbé teszi a világot,
ha Emberségében
az elesettet felállni segíti,
ha nem is szereti...
de talán az Emberség is
virágba borulni
csak ott képes,
ahová valamilyen formában
már beköltözött a szeretet:
ahol ő nincs, ott hiányzik
az alapvető emberség is.

2013. december 30.