Szabadnak lenni ...
Tudod arra gondoltam,
az ember addig szabad,
amíg nem uralkodik el rajta
a sötét, vagy épp a fény,
mert, sok mindenen lehet úrrá,
de, ha az egyik is túlnő rajta,
akkor már nincsen beleszólása,
megálljt parancsolni képtelen,
ha felé kerekedik
az ördögtől való gyűlőlet,
vagy az isteni szeretet:
onnan kezdve ők az irányítók,
az ördög, vagy az Isten,
a szeretetet, vagy a gyűlöletet,
a fény, vagy a sötét...
az egy csepp vízet
le lehet törölni könnyen,
de az áradó folyó, legyen az szeretet,
vagy gyűlölet, megállíthatatlan,
nem lehet visszavenni,
mint egy mérgeskígyót rejtegető csúf,
vagy, mint egy díszes ajándékdobozt...
az egyik, az ördögi folyó megáradva
a lehetséges termést is elpusztítja,
nem ismer se Istent, se embert,
a másikat. ha az Istentől való,
az ember nem adhathatja ajándékként,
jutalomként, vagy épp fizető eszközként,
mint a folyó árad magától,
ha elmos, a rosszat mossa el,
miközben termővé teszi
a még a terméketlen talajt is...
egyik az ördögtől való pokol,
a másik az isteni, mégis,
sokszor fájdalmas mennyország,
ha az egyik közülük eluralkodik,
akkor az ember ereje kevés már,
hogy befolyásolja bármerre is:
ha felszabadul az érzés,
nem ura többé a gazdája...
érdemes mindkettőt
még időben megfontolni,
megéri-e őket kiengedni,
mert, ha az egyik is
közülük eluralkodik,
akkor szabadnak lenni
megszűnik az ember.
az ember addig szabad,
amíg nem uralkodik el rajta
a sötét, vagy épp a fény,
mert, sok mindenen lehet úrrá,
de, ha az egyik is túlnő rajta,
akkor már nincsen beleszólása,
megálljt parancsolni képtelen,
ha felé kerekedik
az ördögtől való gyűlőlet,
vagy az isteni szeretet:
onnan kezdve ők az irányítók,
az ördög, vagy az Isten,
a szeretetet, vagy a gyűlöletet,
a fény, vagy a sötét...
az egy csepp vízet
le lehet törölni könnyen,
de az áradó folyó, legyen az szeretet,
vagy gyűlölet, megállíthatatlan,
nem lehet visszavenni,
mint egy mérgeskígyót rejtegető csúf,
vagy, mint egy díszes ajándékdobozt...
az egyik, az ördögi folyó megáradva
a lehetséges termést is elpusztítja,
nem ismer se Istent, se embert,
a másikat. ha az Istentől való,
az ember nem adhathatja ajándékként,
jutalomként, vagy épp fizető eszközként,
mint a folyó árad magától,
ha elmos, a rosszat mossa el,
miközben termővé teszi
a még a terméketlen talajt is...
egyik az ördögtől való pokol,
a másik az isteni, mégis,
sokszor fájdalmas mennyország,
ha az egyik közülük eluralkodik,
akkor az ember ereje kevés már,
hogy befolyásolja bármerre is:
ha felszabadul az érzés,
nem ura többé a gazdája...
érdemes mindkettőt
még időben megfontolni,
megéri-e őket kiengedni,
mert, ha az egyik is
közülük eluralkodik,
akkor szabadnak lenni
megszűnik az ember.
2013. december 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése