Gyertyafény ringat
álomba
Rosszak az éjszakáim.
Csendesen osonnak a gondolataim, az éjszaka susogó hangjai közepette. Lágy
suhogással szállnak a gondolat-angyalok, - az éj angyalai ebben a sejtelmes
világban. Szobámban homály és csend – az
óra egyenletes ketyegése hallik.
Nem tudok aludni,
vagy ha alszom is, szinte csak perceket. Az ablakomon át figyelem az éjszakai
égboltot, amely tiszta és halványszürkén dereng. A szél kisodorta a felhőket az
égi udvarról. A Hold éjszakai útját járja, a sziporkázó csillagokkal kísérve.
Korai órán így
figyelem az ébredő világ színeit is, hallgatva a hajnal hangjait.
Ebben a
titokzatosságban néha megreccsen a szoba mélye, meg-megriasztva gondolataimban.
Mintha a könyvespolcok beszélgetnének – talán nehéznek találva terhüket.
A szívemben itt vagy
velem. Előttem a kép: az asztalnál állunk. A születésnapi tortámon gyertyafény
ragyog, szórja szikráit aranylóan. Halkan szól a születésnapi köszöntő. A
dallamok ölelik lelkemet, - a szeretet dallamai. Itt vagy, itt vagytok velem.
Az élet apró pillanatai
villannak, - míg a csillogó, sziporkázó gyertyaláng ringat álomba békességgel,
szeretettel a lelkemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése