Ha egy kicsit is ...
Tudod arra gondoltam, ha egy kicsit
is ügyes, az átlagember könnyen átsétál
a keskeny pallón is, de, ha az szédítő magasságban van,
akkor valószínű, hogy az első lépés után a mélyben találja magát, pedig
valójában semmi se változik, a tudat, a
látvány ijeszt csak…
Aki hisz, aki úgy érzi, látatlanban is óvó kezek
védik, abban félelem nincsen,
pedig bátornak lenni veszélyes világban nem kis
attrakció, ahhoz legalábbis hinni kell mélyen, hogy vigyáz rá a leghatalmasabb
erő…
De ha egyszer a hívő hátranéz kételkedve, és nem
talál ott senkit, ha elbizonytalanodik,
a veszélyt meglátja, zuhan máris az élet mélységes
poklába, mint a holdkóros, ki lépked bátran, akár a legmagasabb háztetőn is,
míg csak föl nem ébresztik…
nincs különbség, az ember ugyan az, és a helyzet
sem változik, nem más, a hit,
ami magasan tart, és ami lehúz, az a tudat…
Így van az ember a viszontszeretettel, míg hiszi, a
felhők fölött sétál addig,
de ahogy elbizonytalanodik, ha kiderül, nem tartja
semmi, magát alaposan összetöri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése