Emléked őrzöm
Megtanítottál a
természet szeretetére.
Szívem álmaivá váltak
emlékeimben.
Fürdenek a fák, a
virágok, a bokrok a napsütésben.
A fények messze
sodródnak a láthatár peremén.
A kezdet és a vég
szálai összefonódnak és a kék azúr mélységben alámerülnek.
Különös játékok.
A szerelem tengerében
úsztunk, titkon kijelölt ösvényeinken haladtunk tova,
míg Te letértél erről
az útról.
Már a csend ölel
körül, fájdalmasan szép fényekben, árnyban.
Keresem arcodat,
szemedet, de mindhiába.
Szívem sírva dobban.
Megtalállak minden hullámban, fában, virágban.
Minden madárdalban, a
záporban, a napsütésben.
A tavaszban, a
nyárban, az őszben, a téli hópihék táncában – a hidegben.
Emléked őrzöm melegen
a lelkemben. – szeretetem hűségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése