Szívünkben lévő
mesezug …
Ahogy a kor elszáll
felettem, egyre többször emlékszem a régi karácsonyokra. Ha elmerengve
üldögélek és magamba figyelek, azt veszem észre, hol mosolyra húzódik a szám,
vagy éppen könnyek gurulnak az arcomon.
Ha felnézek a könyvespolcomra,
szinte minden könyvemhez emlékek, az életem emlékei fűznek. Sokszor csendesen
üldögélek a sötétben, vagy egy pislákoló gyertya fénye mellett és a kinti
neszeket figyelem. Az emlékek sokszor történetekké állnak össze, amit papírra
kellene vetni, de ahhoz már az erő elfogyott. Olyankor a szívemben lévő
mesezugba elraktározom, ami tovább él bennem. De ezekre a mesékre már senki nem
kíváncsi, hisz mindezek az én emlékeim, az én életem volt részei.
Számomra ezek a
legszebb – valós történetek – az élet és a sors írta mesék.
Mert mindannyiunknak
van egy története, egy meséje, amit újra és újra szeretnénk olvasni, vagy lenne
olyan, akit ezek a mesék érdekelnének –
amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése